NAGYUNYOMI
SÉNYI PÉTER (LAJOS, GÁBOR, MÁRIA) †

nyug. korvett-kapitány.


Budapesten született 1871-ben. Az elemi iskolát mint magántanuló, a gimnáziumot Kőszegen, Nagyszombatban, Pozsonyban és Sopronban végezte, azután jogot hallgatott a gráci egyetemen és csak azután lépett be a haditengerészetbe, mint tengerészjelölt, ahol aránylag igen rövid idő alatt állandóan felfelé ívelő tüneményes pályát futott be. Rövidesen tengerészapróddá, majd sorhajózászlóssá, 1901-ben pedig sorhajóhadnaggyá léptették elő. Kitűnő képességei és modora biztositták ezt a gyors előmenetelt neki, a volt Monarchia elismerten legképzettebb és legnivósabb tisztikarában. Az alig 30 éves sorhajóhadnagy rövidesen olyan beosztást kapott, mely kitűnő alkalmat nyujtott tehetségének érvényesitésére.

1896-ban részt vett és intézője volt a millenáris kiállitás haditengerészeti csoportjának, mely működéséért a kiállítás vezetősége kitüntető elismerését, a hadügyminiszterium tengerészeti osztálya pedig dicséretét fejezte ki.

Ritkán tapasztalt pompás szónoki felkészültségével vonta magára az általános figyelmet. Báró Spaun és Montecuccoli gróf tengernagyoknak valósággal jobb keze volt. Magyar volta külön szerepet juttatott neki azáltal, hogya magyar delegátusok beszédét, szinte a beszéddel egyideiűleg, németül sugta a magyarul egyáltalán nem beszélő és a magyar szót nem értő Spaun és Montecuccolinak. Az a kor már a történeleme és nem lesz érdektelen feljegyezni az utókor számára azt a kis epizódot, amely Sényi Péternek korunk egyik legnagyobb fiával, gróf Tisza Istvánnal való kapcsolatát rögzíti meg. Amidőn - ugyanis - a delegációban gróf Tiszát tengerészeti politikája miatt erősen támadták, Sényihez fordult, aki mindjárt, ülés közben, olyan értékes adatokat bocsátott Tisza rendelkezésére, hogy Tisza rögtön adott válaszában azokat felhasználhatta és egyik legemlékezetesebb sikerét aratta a delegációban.

A delegációkban elért kiváló eredményekért Ő Felsége a katonai érdemkereszttel jutalmazta. 1904. október 1-én várakozási illetékkel szabadságra ment és Hieronymi kereskedelemügyi miniszter meghívására a Magyar Kir. Folyam és Tengerhajozási Részvénytársaság igazgató-helyettesi állását foglalta el. Ekkor élte a Folyam és Tengerhajózási R.- T. fejlődésének kezdő korszakát és hogy mennyire szerencsés volt Sényinek e fonton pozícióra való meghívása, azt a későbbi eredmények fényesen beigazolták. A katonai erények közül nagy tapintattal és eréllyel alkalmazta a neki akkor teljesen uj terrénumon mindazt, ami e polgári és üzleti szervezet előnyét és fellenditését szolgálta. A hajóstársadalom mai nívója nagyrészt az ő nevéhez fűződik. Mint a részvénytársaság műszaki fejlesztésének irányitója kitűnő érzékkel birt a modern haladás követelményeivel szemben. 1907-ben kapott igazgatói megbizást és 1913-ban ügyvezető igazgató lett. Ilyen minőségben 1914. márciusában "a külpolitikai bonyadalmak idején" a katonai érdekek előmozditása körül szerzett különös érdemeiért a III. oszt. vaskoronarendet kapta. Majd a világháboru kitörésekor ujra tényleges szolgálatra vonult be és a budapesti cs. és kir. haditengerészeti különítmény paracsnoka lett. Mint ilyent előbb dicsérő okirattal tüntették kí, majd a király a háboruban szerzett kiváló szolgálatai elismeréséül a korvett-kapitányi cimet és jelleget adományozta. Érdemeiért a német császár a II. oszt. vaskereszttel, a török szultán az ezüst Imtiaz hadiéremmel és a vas félholddal tüntette ki. 1915-ben Pola kikötöjének ellátása körüli eredményes ténykedéseiért különös elismerésben részesült, később a hadiékitményes III. oszt. katonai érdemkeresztet adományozta neki a király és 1916. május 1-én pedig valóságos korvett-kapitánnyá nevezte ki. Ugyanezen év augusztusában a szerbek által elsülyesztett "Temes" monitor kiemelése köröl szerzett érdemeiért a Ferenc József-rend hadiékitményes tisztikeresztjével tüntette ki Őfelsége. Tulajdonosa volt a bajor kir. Szent Mihály-rend dísz- és a bolgár kir polgári érdemrend parancsnoki keresztjének.

Mint nyugalmazott korvett-kapitány a háború után visszakerült a M. Kir. Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársasághoz és mint annak ügyvezető-igazgatóját a kormányzó 1922-ben kormányfőtanácsossá nevezte ki.

Hazája boldogulását szolgáló, ernyedetlenül kitartó és kiváló munkásságát szakította félbe 1923. február 1-én a könyörtelen halál, amidőn elragadta őt az élők sorából.

Sényi Péter kivételes egyénisége egyesítette magában a nagy látókörü európért, a kíváló és nagy tapasztalatu szakembert. Halála pótolhatatlan veszteséget jelent.

Minden helyzetben feltalálta magát. Nagy szenzációt keltett annak idején, amikor Erzsébet reussi hercegnő, a bolgár királyné testvérhuga Szófiába akarván utazni, Sényi Péter egy huszárt megszégyenítő bravurral vitte keresztül a királyi hercegnőt a románok tűzvonalán ezer veszedelmen. Orsovától Viddinig és adta át ott az érte jelentkező bolgár hatóságoknak. - A kommunizmus idején pedig, amikor Budapestről megszökött, Győr után igazoltattak minden utast és akinek nem volt az akkori időknek megfelelő utazási igazolványa, azt kiméletlenül leszállították a vonatról és még más formában is kellemetlenkedtek neki. Sényi is azok közé tartozott, akiknek nem volt igazolványuk és amikor az igazoltatásnál sorra került, hirtelen elhatározással a régi monarchia vasuti szövetkezeti jegyét vette elő és mutatta fel. Frappirozóan öntudatos fellépésére a vasuti közeg és a vörös katonák feszes szalutálás közben távoztak. E jelenet után a III. oszt. kocsiban, amelyben Sényi utazott, nagy sugdolózás keletkezett és az utasok alig mertek egymással beszélni. Azt hitték, amint beszélgetésükből késöbb kiderült, hogy az egyik népbiztos az utitársuk.

Családi életére vonatkozólag feljegyzendő, hogy 1898. október 30-án nőül vette báró Baratta-Dragono Alajos és gróf Mirbach Alojzia leányát Margitot és házasságukból három gyermek, Béla, Anna Mária, férjezett gróf Lónyay Gáborné és Lujza Janka él.

A Nagyunyomi Sényiek "agilis" Sényi Istvántól származnak, akinek II. Rudolf Prágában 1588-ban magyar nemességet adományozott. A Nagyunyomi előnevet (előbb a szentilonai előnevet használták) Sényi Gábor nagyunyomi birtokos 1863-ban kapta. A Sényi-család birtoka a vasmegyei Nagyunyomban van.




ID. BEZERÉDI
BEZERÉDJ DÉNES †

v. országgyülési képviselő.


A vasmegyei Szentivánfán 1849. október hó 30-án született. Miután 1868-ban középiskolai tanulmányait Szombathelyen befejezte, a bécsi és budapesti egyetemeken jogi képzettséget szerezte meg. 1872-ben Vasvármegye tb. aljegyzőjének neveztetett ki, 1877-ben pedig a sárvári járás főszolgabirájává választották. 1880-ban a sárvári kerület országgyűlési képviselője lett. 1882-től fogva közel fél századon át nagy szorgalommal és hozzáértéssel gazdálkodott birtokán, amelyeket állandóan gyarapitott. Mint Vasvármegye törvényhatósági bizottságának tagja, minden közügynek lelkes támogatója volt egészen a háborus évekig, amikor magas kora miatt a megyei közélettől visszavonult. 1929. január hó 8-án halt meg Szentivánfán.




ISTÓCZY KÁLMÁN DR. †

ügyvéd és földbirtokos. Dömötöri.


Szombathelyen született 1878-ban, ahol középiskoláit is végezte. Egyetemi képzettséget a budapesti tudományegyetemen végezte.

Mint ügyvéd Budapesten telepedett le, majd később Szombathelyre került ugyancsak mint ügyvéd és ott folytatott ügyvédi gyakorlatot. Amellett gazdálkodott is.

A háború kitörésekor bevonult, harcolt csaknem valamennyi harctéren, sok kitüntetést kapott és mint huszárszázados szerelt le. 1919-ben halt meg és sirjába mély részvét kisérte a kiváló magyar érzésű derék és vitéz férfiut.




JÁKFAI
KÖNCZÖL ANTAL

kőszegi kerületi esperes, köveskut-salfai plébános.


Rábakecskéden született 1878-ban. Középiskoláit a soproni bencésgimnáziumban végezte. Pappá 1902-ben szentelték. Szintiszta, kemenesaljai magyarsága dacára - püspökei különös bizalmából - németek által lakott vidékre került és úgy elsajátította a német nyelvet, hogy a határszél egyik legjobb népszónokának tartották. A magyar nyelv és magyarság érdekében is sokat dolgozott.

Városszalónokon, Vasvörösvárott, Pinkafőn és Rohoncon segédlelkész volt, Kukméren, Kupfalván és Pörgölényben pedig plébános. Pörgölényi plébánossága alatt tört ki a forradalom, háza ezidőben ellenforradalmi központ volt, emiatt neki magának is menekülnie kellett; mikor pedig később az elcsatolás következett, ez ellen erős propagandát folytatott, a nyugatmagyarországi felkelés idején ő volt a felsőpulyai lajtabánsági gyűlés elnöke, ami miatt el is kellett hagynia helyét, mert az osztrákok nem tűrték meg a harcias magyar embert. 1922. év elején a kőszegi apátplébánost helyettesítette és innen került Salfára plébánosnak, 1926. óta egyuttal a kőszegi kerület esperese és tanfelügyelője is.

Könczöl Antal a legideálisabb egyházatyák közé tartozik, aki hiveinek nemcsak lelkiszükségét látja el,- hanem gazdasági téren is üdvös tanácsokat ad bármilyen felvetendő kérdésben. Nagyműveltségű férfiu, aki beutazta egész Európát, hogy ismeretvilágát kibővítse és tapasztalatait hazájának és hiveinek javára fordítsa. Az ő akaratából és tervei szerint épült a szép köveskuti plébánialak, renováltatott a köveskuti és a söptei templom, az ő fáradozására létesült a salfai új iskola. Évek óta virilis tagja Vasvármegye törvényhatóságának, ahol gyakori felszólalásai mindig a köz javát szolgálják.

Több újítást visz keresztül agilitásával a hatáskörébe tartozó területeken. Igen szereti az ifjúságot, melyet gazdag egyéniségnek szeretetreméltóságával a helyes utra vezetett, ez indította arra is, hogy a Levente Egyesület elnökségét elvállalja.

Irodalmi téren is tevékeny. Régebben szépirodalmi dolgozatai, utóbb szociális és politikai cikkei elég gyakran jelentek meg különböző lapokban. "Apróságok" címen megjelent egy kötet novellája, újabban a "Legjobb utitárs" címen egy ima- és énekkönyve, most pedig hosszú évek tanulmányai után sajtó alá rendezi "A köveskuti plébánia története" című terjedelmes művét.

Bár ő maga a papi szerénységet szereti, háza a vendégszeretet igazi hajléka. A szegényeknek mindig bőkezű támogatója, állandóan taníttat saját költségén egy-egy szegény diákot, hogy, amit szóval hirdet, példájával is igazolja. Szép képgyűjteménye és gazdag könyvtára, melyek vidéki vonatkozásban elsőranguak, tanui, hogy az irodalomnak és művészetnek megértő barátja.




ALSÓTELEKESI VITÉZ
SIMON BÉLA

cs. és kir. kamarás, a volt cs. és kir, III. Frigyes Wilmos porosz király nevét viselö
10.sz. huszár ezred nyugalmazott ezredese, Vasvármegye törvényhatósági bizottságának tagja.


Szombathelyen született 1873-ban. Középiskolai tanulmányait az itteni premontrei főgimnáziumban kezdte, innen lépett 1887-ben a kőszegi cs. és kir. katonai alreáliskolába, a morva-fehértemplomi katonai főreáliskolát jelesen, a becsujhelyi theresianumi katonai akadémiát kitünően végezte 1895-ben és mint hadnagy a tizes huszárokhoz lett kinevezve. Ennek az ezrednek a kötelékében szolgált egy negyed századon át, békében és háborúban a "somogyi fiuk" (igy szólitotta a pécsi hadgyakorlatokon Ferenc József, Edelsheim egykori ezredét) egyik legszeretettebb és legvitézebb tisztje.

Az 1895-i kis celli és az 1897-i tatai császár-gyakorlatokon a fővezetőség dicséretében részesült. Ezredévei 1901-ig Nyíregyházán szolgált, majd 1908-ig Bukowina székvárosában Csernowitzban. 1901 ben vette nőül bejczi Bejczy Juliát. Mint főhadnagy éveken át ezredadjutáns, majd altiszti-iskola parancsnok volt. Sok oldalu katonai szolgálata mellett már akkor komoly mezőgazdasági tanulmányokkal és festészettel foglalkozik; mint kitünő lovas számos versenyt nyer, ő vezeti az ezred falkáját olyan buzgalommal, hogy 10 éven át az ezred egyetlen falkavadászatáról sem hiányzik: 1905 Hubertus napján ezt megünneplő tisztikar emléktárggyal lepi meg.

A 10-es huszárok 1908 ban Budapestre kerülnek: itt mint kapitány két éven át az önkéntesiskola parancsnoka volt, melyben majdnem az összes Magyarországban állomásozó lovasezredeknek nevelt kiváló tartalékos tiszteket, elismerésül a Signum Laudis-sal lett kitüntetve. 1911. április 8-án Őfelsége ősrégi nemesi leszármazása elismerésével cs. és kir. kamarássá nevezte ki.

Az 1912-i balkánháború alatt a mozgósítást megelőző létszámfelemelést és az 1914-i általános mozgósítást mint a székesfehérvári pótszázad parancsnoka vezeti. Itt kiváló szervezőképessége és nagy lóismerete, melyet a békeévekben Fehér-, Somogy- és Tolnamegyék lóanyagának sorozásánál szerzett, érvényesült.

1915-ben az orosz harctéren a Luck körüli harcokban tüntette ki magát. Ez év novemberében a Szendrőn állomásozó német-rnagyar-bolgár főhadiszálláson mint a "Mackensen-huszárok" legidősebb kapitánya nyujtja át az általa tervezett művészi kivitel diszkardot uj ezred tulajdonosának Mackensen tábomagynak. A dunai átkelésnél a bolgárok és németek közt mint összekötőcsapat vitézen harcolt az ezred egy része. A "Zsófia" gőzösön rendezett ünnepségen az ősz tábornagy mint magyar huszárezredes magyarul igy fejezi ki irántunk érzett szeretetét: "minden a mi magyar szép, jó és nemes !" A pazarevaci harcok után Mackensen I. Ferenc Józsefnél jelentkezett és személyesen emlékezett meg a somogyi huszárok vitézségéről. Érdekes, hogy a testvérezrednek - az ugyancsak székesfehérvári 69-eseknek - is akkor lett Hindenburg az ezredtulajdonosa.

Az 1916. év elején ért súlyos sérülésekből felépülve Simon őrnagy az erdélyi orosz frontra kerül, hol a gyergyói havasokban vivott harcok után Marosvásárhelyen József főherceg hadiszállásánál lett beosztva: a huszároknak megkellett vállania az állóharcokban a front mögött hagyott lovaiktól és a mögöttes országrészből érkező csapattestek új kiképzésben részesültek; 1916/17. telén így gyűlt össze 14 lovasezredből 10-14000 ember, rohamzászlóaljakba alakítva, ezek kiképzését vezette 1917. tavaszáig Simon őrnagy. 1917. tavasza a jászkun huszároknál éri, majd a csiki állásokban harcol a 10-eseknél, az ezred 1918. elején az olasz frontra kerül; először a Piaven, majd a Monte Grappán és végül Assiágonál az angolokkal áll szemben.

Az összeomlás előtt többször kitüntetve, mint súlyos beteg érkezik Fehérvárra, ekkor már a m. kir. nemesi testőrséghez van áttéve, de alig jelentkezett a bécsi "Gárda-Palotában", midőn kitört a forradalom és ő nyugalomba vonult. A kommun alatt ellenforradalmi mozgalmak miatt üldöztetve, csak július utolsó napjaiban térhet vissza Fehérvárra, hogy onnan végleg szülővármegyéjébe telepedjék gyermekeivel. 1920-ban a nemzeti hadseregben nyert beosztást és ezredessé történt kinevezése után nyugdíjaztatását kérte. 1922. augusztus 15-én - vitézségének és nemzeti érzésének tanubizonyságáért - a kormányzó vitézzé avatta.

Egy évtized óta családjának és gazdaságának él, mintaszerűen vezetett fűsztűi és telekesi birtokán. Fiai közül Tibor a család jákfai birtokán gazdálkodik, László a bécsi Pazmaneumban, Pál a budapesti műegyetemen tanul.




BERZSENYI JENŐ DR.

nyug. járásbiró Zsédeny.


Középiskoláit Sopronban végezte, ahol érettségit tett 1883-ban. Bükön született 1865-ben. Budapesten jogot hallgatott. 1887-ben tett államtudományi államvizsgát, a jogtudományi doktorátust pedig 1889-ben szerezte meg. Mint ügyvédjelölt a somogymegyei Lengyeltótin és a tolnamegyei Gyönkön, majd Budapesten és Kaposvárott működött. Szigetváron bírósági jegyző volt 1891-ben, majd törvényszéki jegyző Pécsett. 1894-ben a baranyamegyei Siklóson lett albiró, ugyanott 1903-ban járásbiró, 1909-ben pedig a járásbiróság elnöke. Ebben a minőségben maradt meg 1920-ig, amikor nyugalomba vonult. A háború alatt ottérték a megszálló szerbek az elnöki állásban. De jó magyar érzése nem tudott oly egyszerre belenyugodni a változásba; nem akarta elismerni a szerb hatóságokat, hosszu huza-vona után 1920-ban Keszthelyre költözött, ahonnan 1929 április 26-án jött Zsédénybe, hol földbirtoka van. Szivesen foglalkozott irodalommal. Sok cikke jelent meg különösen a Pécsi Naplóban. A Siklósi Lapokban tárcacikkeket irt; az orosházai "Evangélikus Egyház és Iskola" cimű és a Budapesten megjelent "Evangélikus lap" cimű lapokban is több írása jelent meg. A "Jog", valamint a "Magyar Jogász ujság" cimű lapokban több jogi cikke keltett feltünést.

Nyugalombavonulása után Zalamegyében egyházmegyei felügyelővé választották s mint ilyen, állandóan résztvesz az egyházi gyüléseken, értekezleteken. Irodalmi működését még mindig folytatja. Áldozatkész tagja minden erkölcsi és társadalmi egyesületnek.




GUARY ÉS FELSŐSZELESTEI
GUARY MIKLÓS †

cs. és kir. kamarás, Gór.


Rábahidvégen született 1839-ben, meghalt 1924-ben. Mint régi nemesi vasmegyei nagytekintélyű család sarja rendkivül gondos nevelésben részesült. Magán uton végezte tanulmányait, amelyet hosszabb külföldi utazás fejezett be. 1890-ben cs. és kir. kamarás lett. Családi birtokán - az előkelő nagybirtokosok családi életét élve - érte el igazán magas korát, mig 1924-ben elköltözött az örök élők birodalmába.

Tagja volt a vármegye törvényhatósági bizottságának, a községi képviselőtestületnek, a Mezőgazdasági Kamarának és minden szociális és kultúrális egyesületnek.




SARÓDY GYULA

nyug. ágo ev. lelkész, Terestyénjákfa.


Terestyénjákfa községben született 1893-ban." A soproni ev. liceumot és a soproni theologiát elvégezvén, pályáját Őrimagyarosdon kezdte meg mint káplán. 1917-ben tartalékos főlelkésznek nevezték ki. Ugyanaz évben nagy lelkesedéssel választották meg Nemescsón lelkésznek, ahol 1925-ig lelkészkedett. Akkor visszavonult és saját birtokának kezelését vette át, amelyet nagy hozzáértéssel műveltet.

A visszavonulása azonban nem azt jelenti, hogy ne törődne a közügyekkel és a nép jóvoltával, mert mindenből kiveszi a részét, amiről tudja, hogy vele az embernek, a haladásnak és a segitségre szorulóknak használhat. Elnöke a Tejszövetkezetnek, amelynek ügyeit a tapasztalt gazda előrelátásával vezeti, alelnöke a Hangya szövetkezetnek, tagja a községi képviselőtestületnek, amelyben a szülőfaluja iránt érzett szeretetből dolgozik. A társadalmi egyesületekben is szereplő tag és mindenütt ott van, ahol a szegényeket és arra szorultakat gyámolítani lehet. Kiváló érdemeiért tisztelet és szeretet környezi nemcsak szülőfalujában, hanem annak határain tul is, ahol alkalom adódott becsülésre méltó tulajdonságait megismerni.




FÁBIÁN JENŐ

Vép nagyközség vezető jegyzője.


Nemesbőd községben született 1874 dec. 1-én. Középiskoláit Szombathelyen végezte, majd mint gazdálkodó működött saját birtokán. 1907-ben lépett a közigazgatási pályára mint gyakornok Nemesbődön. A szombathelyi közigazgatási tanfolyamot 1909-ben végezte el, mely után nemsokára vépi segédjegyzővé választották. 1897-ben szolgálta le önkéntesi évét a 18. honv. gyalogezredben és tisztivizsgát tett. A világháború alatt bevonult ezredéhez és mint tartalékos hadnagy az orosz fronton harcolt. 1914-ben főhadnaggyá léptették elő és mint százados szerelt le. A harctéren tanusított magatartásáért a hadiékítményes III. oszt. katonai érdemkereszttel, Signum Laudissal és a Károly csapatkereszttel tüntették ki. A harctérről hazatérve ujból elfoglalta állását, később pedig megbízták Vép nagyközség körjegyzőjének helyettesítésével. Amikor azután 1921-ben a jegyzői állás betöltésére került a sor, Vép nagyközség képviselőtestületének osztatlan bizalma őt ültette a vezető jegyzői székbe.

Elnöke az ottani Levente Egyesületnek, jegyzője az Önkéntes Tűzoltó Egyesületnek és tagja Vasvármegye törvényhatósági bizottságának. Működése alatt Vép igen sokat fejlődött. Az ő nevéhez fűződik a vépi piactér berendezése, a betonhid építése és számos hivatalos és társadalmi akció sikere. Vép 1926 évben nagyközség lett, 1927 évben községi orvosi állást szervezett, utánna községi orvosi lakás építtetett, ezt követte a gyógyszertár létesítése.




CSILLAG BÉLA

váti nagybirtokos.


Budapesten született 1901-ben. Szombathelyen a premontrei gimnáziumban járt hét osztályt, az érettségit Budapesten tette le. Párisban és Londonban látogatta az egyetemek gazdasági fakultásait. Igy kellő gazdasági tudással felszerelten vonult egy időre a szolnokmegyei Alsóvarsány nevű községben levő birtokára gazdálkodni, majd öt éven keresztül külföldi bankokban dolgozva, ma a Temesvári Bank és Kereskedelmi r. t. igazgatója, a Temesvári Sörfőzde r. t. és a Román Textilművek r. t. felügyelőbizottságának tagja.

Művész hajlandósága a metszetek gyűjtésére késztette. Övé az ország egyetlen gazdagságu metszet-gyűjtemény, amelyet nemcsak mennyisége tesz páratlanná, hanem különlegessége is.

1925-ben jelent meg egy enciklopédia, mely ugy említi Csillag Bélát, mint zenetörténelmi műtörténészt, aki a francia becsületrend lovagja és a francia "instruction public" -rend tisztje.

A kommunisták hazafias magatartásáért letartóztatták és sulyosan bántalmazták, kevésen mult, hogy életétől meg nem fosztották. Tagja a szolnokmegyei törvényhatósági bizottságnak, a Természettudományi Társulatnak és más kulturális és szociális egyesületnek.




MÉSZÁROS FERENC

meszleni rom. kath. plébános.


Szombathelyen született 1895-ben. A szombathelyi premontrei főgimnázium elvégzése után a szombathelyi papnevelő intézet theologiai hallgatója lett. 1917-ben szentelték pappá. Ezután Nyögéren működött mint káplán, majd 1920-ban a kőszegi tanítóképző intézet hitoktatója, később pedig a kőszegi árvaház felügyelői állását töltötte be. Innen 1923-ban a zalamegyei Pákára helyezték át és innen került mint hitoktató Zalaegerszegre, ahol 1926-ig működött. Ekkor nevezte ki Mikes János gróf megyéspüspök meszleni plébánossa, amely minőségében elnöke a Hangya meszleni fiókjának, a katholikus olvasókörnek, a népművelési bizottságnak, tagja a testnevelési bizottságnak és örökös tagja a zalaegerszegi egyházi ének és zeneegyesületnek, amelynek ügyét nagy gondossággal igyekszik előbbre vinni.




HERÉNYI
GOTHARD ISTVÁN DR.

orvos és festőművész,


Herényben született 1869 ben. Középiskoláit a szombathelyi premontrei gimnáziumban végezte. Gyermekkorát, gimnáziumi éveinek szünidejét Herényben töltötte. Itt bátyjának Gothard Jenőnek csillagdájában a phisikai kisérletek és az astro phisikai megfigyelések nagy hatással voltak rá. Még gimnazista korában bátyja a meteorologiai megfigyelések önálló vezetésével bizta meg.

Közvetlen érettségije után résztvett Konkolyi Thege Miklós által Keletporoszországban észlelhető napfogyatkozás megfigyelésére vezetett expedícióban. Az orvosi fakultásra a budapesti egyetemre iratkozott be. 1893-ban promoveálták ugyanott az összes orvosi tudományok doktorává. Ezután a cs. és kir. haditengerészetnél szolgált mint egyéves önkéntes. Az önkéntesi év után az egyesült államokban töltött egy negyed évet. Beutazta a nagyobb városokat és Californiában a Josemiti völgyben végzett geológiai, botanikai és zoologiai megfigyeléseket.

1895-ben Wienbe ment és Schlesinger Hermann, továbbá Frankel v. Hochwart és báró Kaft Ebbing tanároknál behatóan bel- és ideggyógyászattal foglalkozott, 1897-ben Berlinbe ment, hol Oppenheim tanár ideggyógyászati klinikáján töltött egy évet.

1898-ban Párisba ment és Raymond tanárnál a hires Charcot utódjánál dolgozott. Raymond tanárnak mondhatni munkatársa lett. A College de France-on pedig D'Arsonval-nál az Elektro therapia elméletét és kivitelét tanulmányozta. Majd dr. Huett elektroterápiai ambulatoriumában dolgozott.

Raymond tanár laboratoriumából több dolgozata jelent meg a francia szaklapokban. Különösen az idegsejtek kóros elváltozásáról. Itt ismerkedett meg Richet-vel a művész anatomia tanárával. Ezen hatás folytán szabad idejében művészettel kezdett foglalkozni. Közben dr. Riche Andréval a Raymond klinika tanársegédével egy idegklinikát alapított. Szorgalmasan járt művészakadémiába. Huzamosabb ideig tanult Castellucho Clandio, Simon Lucien, Menard René akadémiajában. Végül négy szemeszteren ott plastikus anatomiát adott elő. Két amerikai Clubnak volt orvosa. Ennek dacára a művészakadémiákban is folyton dolgozott. Kiállított Párisban, Philadelphiában, Szombathelyen. Szünideje alatt Herényben nyáron két éven át Bosznay István tanárnál tanult. Beutazta Németországot, Svájcot, Svédországot, Olaszország minden zugát, hol valami értékes műtörténelmi emlék volt látható. Negyed évet töltött Sziciliában. Beutazta Algirt, Orant, Constantint. Egy más alkalommal Tuniszt. Majd Egyptomot és Sudánt, hol fél évet töltött. Ezen utazás alatt beható tanulmányokat tett a régi egyptomi kultúra és művészetbe.

A háború kitörése előtt pár héttel hagyta el Párist. És a behivót 1914 júl. 23-án Herényben kapta meg. A "Kőrös monitorra" osztották be. Július 25-én már a monitoron jelentkezett. Ott volt az első ágyúlövésnél, melyet 12-es hajóágyu Belgrádba lőtt, mely a világháború első ágyulövése volt. Ezután résztvett a Duna hajóhad majdnem minden nagyobb ütközetében. A Dunaból a Szávába került. 1915-ben a Bodroggal részt vett a Vaskapun át a Törökországnak küldött munició szállításban. A Száva monitoron a román háborúban vett részt. Majd 1918 tavaszán a Bosna zászlós monitoron a Wulff-különítménnyel a fekete tengeren át az orosz vizekre ment, 1918 őszén az Ens monitoron résztvett a már a Dunát elért franciákkal való harcokban. Mindezen idő alatt majdnem kizárólag csatahajókon szolgált és csak kétszer volt a téli szálláson a Kulpa kórház hajóparancsnoka.

Az ellenség előtt bátor és önfeláldozó magatartásáért a következő kitűntetéseket kapta: mind a két Signum Laudist kardokkal, Károly csapatkereszt, a hadiékítményes vöröskereszt, a hadiékítményes Ferenc József rend lovagkeresztje kardokkal, a szász Albrecht rend lovagkeresztje kardokkal.

A forradalomban még szolgált az akkori magyar hadihajósoknál Wulff Olaf parancsnok oldalán. Wulff elfogatása és kiszabadulása után Gothard Herénybe vonult vissza, hol villamos gyógymódra egy rendelőt nyitott, megházasodott, feleségül vette bárdossi Bárdossy Ilonát és azóta ott orvosi gyakorlatot folytat és üres idejében művészkedik. Azóta a Budapesten és Bratislavában megjelenő Therapiaban irt a Tuberkulózisról közleményeket.




KIRÁLY JÓZSEF

ölbői körjegyző.


Szombathelyen született 1882-ben, ahol 1901-ben tett kereskedelmi érettségit. Az érettségi megszerzése után gróf Erdődy Ferenc jószágigazgatósági irodájában volt tisztviselő. 1905-1906. években a Szombathely vidéki körjegyzőségnél gyakornokoskodott, mely után Szombathelyen elvégezte a községi közigazgatási tanfoyamot és 1907. évben jegyzői oklevelet nyert. Az oklevél megszerzése után Rohoncon volt segédjegyző, innen Nagycsömötére került helyettes jegyzőnek, majd Perlakon és Peczölben volt segédjegyző. Pecölből 1912. évben az ölbői körjegyzőség jegyzőjévé választatott, mely körjegyzőséget ma is közmegelégedésre vezeti. Eddigi jegyzői működése alatt a falufejlesztésnek gondja irányitotta minden tevékenységet és sok sikeres alkotás fűződik nevéhez. Ugy Peczölben, mint Ölbőn megalakította az O. K. H. kötelékéhez tartozó hitelszövetkezeteket, mindkét helyen ujra szervezte a feloszlott és megszűnt tűzoltó-egyesületeket. Tevékeny részt vesz azokban az intézményekben, amelyeknek helyes vezetésével a községnek használhat. Főparancsnoka a helyi és a körzeti tűzoltóságoknak, elnöke a helybeli Testnevelési Bizottságnak és alelnöke az ölbői Hangya Ker. Fogyasztási Szövetkezetnek. Tagja az Országos és a Járási Jegyző Egyesületeknek, a Vármegyei Jegyzőegyesületnek pedig főjegyzője.




KOTZMANN REZSŐ

a bajor kir. hercegi uradalom káldi főintézője,


Sárváron született 1865-ben. A szombathelyi premontrei főgimnázium után 1883-tól 1886-ig végezte el a gazdasági tanintézetet Keszthelyen, amely után előbb gyakornok, majd segédtiszt, 1897-ben pedig Pinkamindszenten intéző lett. Később Gyertyánoson működött ugyanazon minőségben, 1910-től a hercegi uradalom főintézője és mint ilyen kitünően vezeti a nagy gazdaságnak minden ügyeit.

A 76. ezredben mint tartalékos hadnagy szolgált.

A megyei ügyekben és a községi dolgokban is szerepet visz. Tagja a községi képviselőtestületnek; azonkivül számtalan társadalmi intézménynek és jótékony egyesületnek, amelyeknek életében jelentékenyen közreműködik.




RÓNAY BÉLA GYULA

evang. lelkész, Uraiujfalu.


Vásárosfalun született 1882-ben. Középiskoláit a soproni ev. liceumban végezte, ahol 1902- ben tett érettségit. A theelogiát szintén Sopronban végezte el és ott 1906-ban pappá szentelték.

Pályáját mint káplán még abban az évben Somlyószőllősön kezdte meg, majd 1909-ben Őrimogyorósdon lett rendes lelkész és ott gondozta hiveit 1917-ig. Azóta az uraiujfalusi evangélikus egyház vezető lelkésze.

A háborús esztendőkben nemcsak a lelkipásztori teendőket látta el Őrimogyorósdon, hanem a harctéren kűzdő tanítók munkáját is elvégezte. Gyámolította az özvegyeket, árvákat, elintézte levelezéseiket és ugyanakkor a Hitelszövetkezetet is egyedül vezette. Ezen évek alatt nemcsak mint pap, de mint ember is a legszebb emberbaráti munkát végezte és szinte emberfeletti munkaerővel birta.

1920-ban már a gazdasági térre terelte munkásságát, megalakítván az uraiujfalusi Hangya Fogyasztási Szövetkezetet, amelynek ma is ügyvezető igazgatója. Az ifjúság vezére is: ő a levente egyesületnek, a testnevelési bizottságnak, iskolán kivüli népművelés helyi tagozatának agilis elnöke.

Egyházi körben is jelentős szerepe van, mint a vasi közép ev. egyházmegye főjegyzőjének; a számvevőszéki és egyhm.-i Gyámolda elnökének és mint egyházmegyei törvényszéki birónak.




GAMEHLI BÁRÓ
STRALENDORFF HENRIK

nagybirtokos, Vasszécsény.


A biharmegyei Fekete erdőn született 1882-ben ahol apja a cseteleki és fekete erdei birtokain gazdálkodott. Tanulmányait Pozsonyban és Münchenben végezte, utána kereskedelmi pályára lépet és egy nagy kerámiai iparvállalat kereskedelmi és műszaki vezetését vállalta.

A világháborúban végig harcolta a szerb, montenegrói, orosz és román harcokat. Többször megsebesült. Említésre méltók különböző katonai vállalkozásai amelyeket mint egy kis különítmény parancsnoka hajtott végre. Többek között 1915. évi augusztus hó 18-án, azaz I. Ferenc József király születése napján külön engedély alapján 15 önként parancsnoksága alá jelentkező katonával, 6 hidásszal két csónakon átkelt a Dunán és a sokszoros tulerőben levő ellenséget megtámadta, roppant véres kézitusában széjjelverte és sok ellenséges fegyvert zsákmányolt.

Édesapja Károly az ősnemes Gamehli Stralendorff bárói nemzetségből származott, földbirtokos és lovassági tiszt volt.

Édesanyja Lo Presti Ágnes bárónő, Báró Lo Presti Lajos és Eszterházy Szerafin grófnő gyermeke, aki fiatalabb hugával özv. gróf Csáky Lajosné szül. Lo Presti Szerafin bárónővel együtt a híres báró Lo Presti család utolsó élő sarjai.

Felesége Telekessi és Ebergényi Ebergényi Margit. Lakhelye Vasszécsény.




SZKOK ANDOR

nagyiparos, Lipárt.


A Pozsonymegyei Nagylévárton született 1869-ben. Középiskoláinak elvégzése után külföldi tanulmányutra ment Ausztriába, Németországba és Horvátországba, nagy Magyarország társországába. Sopronmegyében lett önálló malomtulajdonos, később megvásárolta a lipárti malmot amelyet nagy szaktudással, teljesen modern üzemmé fejlesztett. Mint a vármegye egyik legnagyobb malomüzeme ellátja az országosan ismert liszttel a környéket és sok munkásnak ad kenyeret. A modern nagyiparos azonban nemcsak kenyérről, hanem a munkások szociális jólétéröl is gondoskodik, munkás lakásokkal és más jóléti intézményekkel. Mint passzionátus gazda, az állattenyésztést is sikerrel üzi.

Felnőtt fiai a háboru alatt katonai szolgálatot teljesítettek. A legidősebb Szkok Pál az olasz és román hardereken szolgálta a hazát; több kitüntetést szerzett és mint hadnagy szerelt le.

Egyházának hű tagja, az evang. egyházközségnek presbitere. Számottevő tagja a községi képviselő testületnek, a testnevelési bizottságnak s más társadalmi egyesületnek.




KISS ISTVÁN

körjegyző, Gércze.


Fehérmegyei Vereben községben született 1893-ban. Középiskoláit Székesfehérváron végezte, ahol 1910-ben tett érettségit. Mint közigazgatási gyakornok Sárkereszturon volt 1912-ig és ebben az évben végezte el a szombathelyi közigazgatási tanfolyamot.

Pályáját a németszentgróti segédjegyzőséggel kezdte meg, onnan ugyanebben a minőségben ment Egervárra, majd adóügyi jegyző lett és úgy került a gércei kir. jegyzőség élére. Az ő agilis kezdeményezésére épült körjegyzősége alatt a jegyzői lak, két elemi iskola és sok olyan kisebb ujitás, ameyekben az övé a kezdeményezés érdeme.

Elnöke a községi tűzoltó egyesületnek és több társadalmi alakulatnak is tagja.




FISCHER DEZSŐ

főintéző, Táplánfa.


A vasmegyei Vönöckön született 1863-ban. Középiskoláit a soproni reáliskolában végezte, ahol 1882-ben tett érettségit. 1884-ben szolgálta le egyéves önkéntesi évét a soproni 19. gyalogezrednél. 1884. november 1-én tartalékos hadnaggyá neveztetett ki. Elvégezte a keszthelyi gazdasági főiskolát is. 1890-óta dr. Rosenberg Gyulának főintézője, amely minőségében kitünően vezeti a reá bizott gazdaságot. A község ügyeibe is részt vesz: tagja a képviselőtestületnek, körzeti tűzoltófőparancsnok, járási mezőgazdasági bizottsági tag, de legfőbb idejét természetesen a gazdaság vesz igénybe, amelyet nagyarányú tapasztalatai alapján vezet a helyes alapelvek szerint.




LENARSICH IMRE DR.

rom. kath. plébános, Nyőgér.


Vasmegyei Felsőcsalogányon született 1882-ben. Középiskoláit a szombathelyi premontrei főgimnáziumban végezte, valamint a theologiai tanulmányait is Szombathelyen, ahol 1906-ban pappá szentelték. A Canonjogi doktorátust Budapesten végezte el 1909-ben. Csendlakon, Murazombaton volt káplán 1913-ig; majd Alsó-szölnökön lett plébános, ahol a háború alatt lengyel katonák pasztorizációját végezte és a háborús emlékművet létesítette. 1924 óta Nyőgéren gondozza a lelki életet.

Szépirodalmi munkásságot különösen az "Alkotmány" cimű napilapban fejtett ki, amely lap a forradalmak elötti időben az ország katholikus közönségének volt kedves ujságja. Sok cikke jelent meg a Szombathelyi Ujságban is.

Munkásságát most teljesen hiveinek áldozza. Nyőgéren megalapította a tűzoltó egyesületet, amelynek elnökséget is vállalta; elnöke az iskolánkivüli népművelésnek, levente felügyelő, a Hangya szövetkezet elnöke és kitűnő irányítója; tagja a képviselőtestületnek és mint ilyen, sok üdvös tanáccsal befolyásolja a határozatokat. Mint hazafias érzésü papnak sokat kellett szenvednie a kommun alatt, ugy hogy csak meneküléssel tudta megmenteni életét. A rémuralom alatt Grácban tartózkodott és csak a bukás után foglalta el régi helyét, hiveinek nagy örömére és javára.




BARÁTH JÁNOS

körjegyző, Vasszécsény.


Vasváron született 1882-ben. Szombathelyen végezte el középiskoláit, majd 1906-ban a jegyző tanfolyamot ugyanott. Mint segédjegyző Vasvárott kezdte pályáját, 1908-tól a vasszécsényi köriegyzőség vezetője lett. A háborúban az orosz harctéren, a vasútas- és távirdászezrednél teljesített szolgálatot. A kommun alatt mint tuszt kezelték és később letartóztatták hazafias magatartása miatt.

Tagja az Országos és Vármegyei Jegyzőegyesületnek, elnöke a testnevelési bizottságnak és az önkéntes tűzoltó egyesületnek, valamint az utóbbinak körzeti tiszteletbeli főparancsnoka és más helyi társadalmi egyesületnek is számottevő szereplő tagja.




NAGYSÁGI
SAÁGHY ISTVÁN DR.

földbirtokos, Kámon.


Kámon községben született 1865-ben. Középiskoláit Sopronban és Szombathelyen végezte, egyetemi éveit mint jogász Budapesten töltötte, ott tett államtudományi doktorátust is. Pályáját mint közigazgatási tisztviselő kezdte Vasvármegyénél, ahol hosszabb ideig mint tb. aljegyző működött. De otthagyta a megyét és saját birtokára vonult vissza, ahol különösen nagy szeretettel foglalkozik a dendrologiával, amelynek bizonysága az, hogy az ország leghiresebb arboretuma a kámoni. Különben csak három van még hozzá hasonló; de a kámoni a legnagyobb, legszebb az országban.

A tudományos szakirodalomnak is buzgó munkása a kitünő dendrologus. A Németországban megjelenő természettudományi szaklapokban rendkívül érdekes dendrologiai cikkei jelennek meg állandóan; valamint a Budapesten megjelenő Kertészeti Lapokban és Természettudományi Közlönyben is sokszor találkozunk érdekes szakcikkeivel.

Természetszeretete és tudományos működése nem gátolja abban, hogy résztvegyen a vármegye közéletében is. Tagja a vármegye törvényhatóságának, a községi képviselőtestületnek és a Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamarának; elnöke a szombathelyi járási mezőgazdasági bizottságnak, a Nemzeti Bank cenzora, a Szombathelyi Takarék és Export Malom igazgatósági tagja, valamint a testnevelési bizottságnak és számos megyei kultúregyesületnek is.

Tevékeny életével példát mutat nemcsak a megyében, de annak messze határain túl is, sőt túl az országon is, nevének és munkásságának nagy megbecsülést szerzett.




SZERDAHELYI ELEK SÁNDOR DR.

körorvos, Nagygencs.


Söptén született 1900-ban. A középiskoláit Kőszegen az egyetemet Budapesten végezte. Orvosi gyakorlatát Söptén kezdte meg 1926-ban, 1927-től kezdve pedig mint nagygencsi körorvos müködik.

Közben azonban át kellett élnie a háború küzdelmeit. Az olasz harctéren teljesített szolgálatot a háború alatt, kommun után az egyetemi zászlóalj keretében, majd utána belépett a nemzeti hadseregbe. Ízig-vérig magyar érzése mindig a nemzeti ügyek védelmére alakult egyesülésekben késztette, úgy részt vett több ellenforradalmi szervezkedésben s Budapesten a ludovikásokkal stb.

Mint orvos, hivatásának teljesítésében - fiatal kora dacára - kiváló tudása és tapasztalata s nagy lelkiismeretesség jellemzi, amiért nagy megbecsülésnek örvend. Tagja a községi képviselő testületnek és annak ügyeiben is működő tényező. A Társadalom Biztosító orvosa, tagja a katholikus körnek s számos kulturális tudományos és társadalmi egyesületnek Ügyvezető elnöke és orvosa a Magyar Országos Katholikus Szanatórium Egyesület Nagygencs és Környéke Fiókegyesületének, amely az ő közreműködése folytán alakult meg.




GERENCSÉR ZSIGMOND

ev. lelkész, Nemescsó.


A sopronmegyei Árpás községben született 1893-ban. Középiskolai tanulmányait a soproni ev. líceumban végezte, ahol 1913-ban tett érettségit. Sopronban a theológiai tanulmányok befejezése után szentelték pappá 1917-ben. Mint segédlelkész és mint hitoktató Győrben működött, azután 1925-ben mint lelkész került Nemescsóra és azóta ott fejti ki áldásos működését.

Mielőtt Nemescsóra ment, 1921/22-ben külföldi tanulmányuton volt, amelyet arra használt fel, hogy a magyar nemzet ügyeit propagálja, a magyar érdeket szolgálja, Hivatalos kötelességein kívűl is intenzív szellemi életet él. Egyházi lapokban sok cikke jelent meg. Tagja a Protestáns Irodalmi Társaságnak, a Magyar Filozófiai Társaságnak, a Természettudományi Társaságnak, továbbá mint egyházi férfiu, az országos, a kerületi és a megyei lelkész- egyesületnek.

A község hivatalos életében is részt vesz mint községi képviselőtestületi tag, mint a leventeegyesület testnevelési bizottságának elnöke, az iskolánkívüli népnevelési bizottságnak és a Tűzoltó Egyesületnek tevékeny elnöke.




HORVÁTH LÁSZLÓ

a Ferenc bajor kir. herceg pornóapáti uradalma erdészkerület
és fürésztelepének vezetője.


Káldon született 1897-ben. Középiskoláit Pápán a bencéseknél és Kőszegen végezte. 1916-ban tette le az érettségit, mérnöki diplomát a selmecbányai erdőmérnöki főiskolán nyert.

A világháború őt is a harctérre szólította, bevonult a 83. gyalogezredhez és csakhamar az orosz és olasz harctérre került, ahol 24 hónapig szolgálta a haza védelmet. Ezüst vitézségi érem és Károly-csapatkereszttel kitüntetve, mint tartalékos hadnagy szerelt le. Háboru után a bajor kir. hercegi uradalomban kapott állást és azóta nagy szakértelemmel látja el annak vezetését. A helybeli levente testnevelési tanács tagja.




VELANCSICS PÁL

gércei körjegyző.


Sopronmegyei Vág kezségben született 1877-ben. Kőszegen és Sopronban végezte középiskoláit 1897-ben, majd a pozsonyi közigazgatási tanfolyamon kitüntetéssel képesíttetett. Pályafutását mint jegyzőgyakornok kezdte Nagyhőflányban, majd Pápóczon és Tüskeváron jegyzőgyakornokoskodott, amikor 1902-ben gércei körjegyzővé választották és azóta megszakítás nélkül tölti be ezt az állást.

A kommun alatt hazafias magatartása miatt állásától felfüggesztették és amikor így sem tudták megtörni intranzigens magyarságát, letartóztatták.

Elnöke a Vasmegyei Jegyzők Egyesületének és a sárvári járási jegyzőegyesületnek, az országos jegyző egyesület közigazgatási szakosztályának tagja, a sárvári első takarékpénztár igazgatósági tagja, a járási testnevelési bizottság elnöke, elnöke továbbá a Hangya gércei fiókjának, a róm. kath. iskolaszéknek és az önk. tűzoltó egyesületnek, tagja Vasvármegye törv. hatósági bizottságának és vizsgabizottsági tagja a szombathelyi közigazgatási tanfolyamnak.

Sok üdvös ujítás fűződik a nevéhez; kiváló közigazgatási szakerő és mint a körjegyzőség vezetőjének mindig a legnagyobb elismeréssel méltatják működését és nagy megbecsülésben van része.




KRUSNICZKY ELEK DR.

az ikervári m. kir. hadiárva intézet igazgatója.


Kassán született 1883-ban. Középiskoláit Székelyudvarhelyen végezte és ugyanott maturált. Kolozsváron végezte el 1906-ban az egyetem jogi fakultását. Ezután állami szolgálatba lépett és 1924-ben elfoglalta az ikervári hadiárva intézet igazgatói állását. Nevéhez fűződik az intézet nagymérvű megalapozása és felvirágoztatasa. Az ő nevelési rendszere és gazdasági programmja tette az ikervári intézetet a hasonló intézmények egyik elismerten és országos viszonylatban is példás humánus intézménnyé. Működése alatt legfelsőbb helyen is több izben elismerték érdemeit és honorálták munkásságának eredményét.




ETREKARCSAI
LUKÁTS JENŐ

földbirtokos, Tömörd.


A fehérmegyei Tácz községben született 1870-ben. Pozsonyban végezte gimnáziumi tanulmányait, Magyaróváron pedig a gazdasági akadémiát, amely után a ráczalmási családi birtokon gazdálkodott.

1901-ben kibérelte a seregélyesi gróf Zichy-féle birtokot, ahol 1913-ig működött.

1915-ben a 4. tüzérezredhez vonult be, az orosz harcokban vett részt és a háború utolsó éveiben, mint főhadnagy szerelt le. Akkor megvásárolta azt a birtokot, amelyen ma is gazdálkodik.

Kizárólag gazdaságának él, de azért van ideje arra is, hogy a megyei és községi ügyekben részt vegyen. Tagja a vármegyei törvényhatósági bizottságának, a községi képviselőtestületnek, tagja a mezőgazdasági kamara bizottságának és az Omgének.




MEDVECZKY NÁNDOR

gyógyszerész, Ikervár.


Ungváron született 1895-ben. Iskoláit Ungváron és Munkácson végezte, Szinérváralján működött mint gyógyszerész gyakornok; aztán a budapesti egyetemen nyert oklevelet. Később Sárváron önálló lett. 1927-től kezdve gyógyszerész Ikerváron.

A világháború második esztendejében, 1915-ben bevonult a 11. honv. gy. ezredhez és ezredévei résztvett az orosz fronton vívott harcokban, amikor 1916-ban az oroszok fogságába került és közel négy esztendeig volt hadifogoly. Mint zászlós szerelt le.




HESSKY BÉLA

ikervári körjegyző.


Ikerváron született 1896-ban. Középiskoláit Veszprémben végezte és ott maturált 1916-ban. Ezután beiratkozott a szombathelyi közigazgatási tanfolyamra, melyet 1921-ben végezett el. Pályáját mint jegyzőgyakornok kezdte és két év mulva adóügyi jegyzővé, majd 1926-ban az ikervári körjegyzőség vezető jegyzőjévé választották meg.

A világháború alatt 1916-1919-ig a 31. honv. gyalogezredben teljesített szolgálatot és az összeomláskor mint zászlós szerelt le.

Tagja az országos jegyzőegyesületnek, elnöke a testnevelési bizottságnak és vezetőségi tagja számos társadalmi egyesületnek. Az ikervári önkéntes tűzoltó egyesület főparancsnoka és mint ilyennek bokros érdemei vannak a tűzoltás intézményének fejlesztése terén.

De nemcsak a tűzoltás intézményét vitte előbbre, hanem mindazon intézményeket is, amelyeknek vezető tagjaként, fáradhatatlanul dolgozik a közjó érdekében. Az egyesületeken kivül is mindig népének érdekeit szolgálja s annak ügyeit szerető megértéssel kezeli.




UNGÁR MIKSA

nagybérlő, Ölbő.


Sopronmegyei Szárföld községben született 1868-ban. Pápán elvégezte iskolai tanulmányait, s azután az atyja sopronmegyei bérleten gazdálkodott (a herceg Esterházy birtokon). 1896-ban Hidashollóson levő Batthyány Fülöp major birtokát bérelte, majd 1911-ban átvette a táplánfai Széll-féle birtokot, melyet 1925-ig tartott meg bérleteben. 1925-től a báró Baich-féle ölbői birtok bérlője.

Táplánfai gazdálkodása idején megvetette alapját a Viktória sajtgyárának, mely az utóbbi időben a kor igényeinek megfelelően modern sajtüzemmé nőtte ki magát. A kemény és félkemény sajtok gyártásán kívűl a szakszerűen berendezett dobozos sajtgyárában többféle márkáju ömlesztett sajtot készít. Gyártmányai az elmúlt évek tejtermék bírálatain és kiállításain kiváló minőségűk folytán több első díjjal és aranyéremmel lettek kitüntetve. Ezen sikerek kiviteléhez hozzásegítették fiai, kik közreműködnek vállalatai vezetésében.

Háború alatt a fia katonai szolgálatot teljesített. Mivel jó magyar érzéséről volt ismeretes, mint veszedelmes burzsujt kezelték a kommunisták.

Azóta a gazdaságával foglalkozik. Tagja a Vármegyei Gazdasági Egyesületnek, az Omgének, a Tejgazdasági Szövetségnek. De részt vesz a vármegyei kormányzás életében is, amennyiben a vármegyei törvényhatósági bizottságnak tagja, valamint a községi képviselőtestületnek is, amennyiben mindig községe érdekében emel szót a határozatokkal kapcsolatban.




RÁCZ SÁNDOR

meszleni ágh. ev. lelkész.


Győrmegyei Tényőfalu községben született 1899-ben. Középiskoláit a soproni ev. líceumban végezte és ott tett érettségit 1919-ben, amely után 3 évig a soproni theologiai akadémia, egy évig pedig az Erzsébet tudományegyetem hittudományi fakultásának hallgatója lett. Lelkipásztori pályáját 1924-ben mint segédlelkész kezdte meg Meszlenben és 1926 szept. 15-én választották meg híveinek egyhangulag megnyilvánult szeretetének és bizalmának kifejezéseképen lelkésszé.

A soproni népszavazás alkalmával tevékeny propaganda munkásságot fejtett ki és nagy része van abban, hogy a népszavazás eredménye hazánk javára dölt el.

Fiatalos hévvel és lelkesedéssel áll esztendők óta a népnevelési művelődés szolgálatába és a meszleni népművelődési előadások fáradhatatlanul kitartó vezetője.




POLGÁR GYULA

körjegyző, Kőszegszerdahely.


Nagygencsen született 1902-ben. Középiskoláit Szombathelyen végezte és ugyancsak Szombathelyen a jegyzői tanfolyamot is 1926-ban.Nagygencsen gyakornokoskodott 1923-ban, 1926-ban Vecsés községben helyettes jegyző volt, 1927-ben Söptén adóügyi jegyző 1929-ig és ez évben lett a kőszegszerdahelyi körjegyzőség vezetője. Tagja az országos, a vármegyei és a járási jegyző egyesületeknek és elnöke a helybeli Levente Egyesületnek. A helybeli tűzoltó egyesületnek és más társadalmi egyesületnek tagja.




SZÉLL JÓZSEF LAJOS

földbirtokos. Söpte.


Középiskoláit Szombathelyen végezte, mely után édesapjával együtt söptei családi birtokukon gazdálkodott. Söptén született 1871-ben.

Katonai szolgálatának a soproni 76. gyalogezredben tett eleget, ahonnan később a 18. honv. gyalogezredhez helyezték át és mint tiszthelyettes szerelt le. A háború alatt - mint kitünő gazda - fel volt mentve. Szerény visszavonult életet él és gazdaságának szenteli minden idejét, melyet nagy hozzáértéssel vezet.




KAPUI KÁROLY †

plébános, Vámoscsalád.


Dömötöriben született 1867-ben. Középiskoláit a szombathelyi premontrei gimnáziumban végezte és 1888-ban tette le az érettségit. Theologiai tanulmányait ugyanott folytatta, pappá szentelték 1892-ben.

Káplán éveit Csesztregen, Pakson és Körmenden töltötte. Szombathelyen hitoktató volt, 1901 óta plébános Vámoscsaládon.

Közel három évtized óta gondozta hivei lelki életét eredményesen, de jól tudta, hogy mily fontos annak helyes irányba való fejlődésére a jó iskola és ezért a körzetébe tartozó iskolákat állandóan fejlesztette és mindent elkövetett, hogy azokat a mai kultúrnivóra emelje. Ezért is buzgolkodott a Levente Egyesületben és az iskolánkivüli népművelés ügyeiben.

Érdeklődött a vármegyei élet iránt is, a vármegyei törvényhatósági bizottságnak hosszabb ideig volt tagja, a községi képviselőtestületben volt javára a községnek. A Szombathelyen megjelent lapokban több értékes cikke jelent meg. Meghalt 1929-ben.




JÁNOSHÁZI ÉS MAGYARBELI
JANKÓ GYÖRGY

körjegyző, Nagycsömöte.


Zalaszentmártonban született 1867-ben. Középiskoláit Keszthelyen, felsőbb iskoláit a fővárosban végezte és 1895-ben jegyzői vizsgát tett Budapesten. Előbb a Ludovika Akadémiának volt növendéke, amelyet 1887-ben fejezett be.

1896-ban Zalafelsőőrsön lett jegyző. 1908 óta a magyarcsömötei körjegyzőség vezetője, amely állásában általános megelégedésére mindig a községnek javára működik, hazafias érzéstől és kötelességérzéstől vezetve.

Hazafias magatartása miatt a kommunisták letartóztatták, hosszabb ideig fogságban tartották és halálra ítélték, amelynek végrehajtását csak a kommun gyors bukása akadályozta meg.

Tagja az Orsz. vármegyei és járási jegyzőegyesületnek a testnevelési bizottságnak és a tűzoltó egyesületnek elnöke, a vármegyei gazdasági egyesületnek és a járási gazdasági egyesületnek tagja. A vármegyei egyesített nyugdíjválasztmány tagja, a községi közigazgatási tanfolyam előadója.




PESTI ERNŐ

a nagycenki cukorgyár söptei uradalmának intézője.


Pérentöltéstarapusztán született 1897-ben. Középiskoláit Sopronban végezte és 1915-ben maturált. A háboru alatt 1915. októberében vonult be a 11. vadászzászlóaljhoz és mint önkéntes elvégezve a tiszti iskolát az olasz frontra került 1916-ban és ott volt egészen az összeomlásig. A harctéren tanusított magatartásaért a broz és ezüst vitézségi érmekkel és a Károly csapatkereszttel tüntették ki. Mint tartalékos hadnagy szerelt le.

Ezután elvégezte a magyaróvári gazdasági akadémiát és 1919-ben szerzett oklevelet. Ekkor a nagycenki cukorgyár gazdasági uradalmainál mint segédtiszt működött és előbb Alsóságon, majd Burgenlandban a Sopronkereszturi cukorgyári uradalomban működött mint intéző, amikor 1928-ban Söptére helyezték át hasonló minőségben.




KOVÁTS LAJOS

ikervári plébános.


Ikerváron született 1886 nov. 26-án. Szombathelyen 1905-ben végezte el középiskolai tanulmányait a prem. főgimnáziumban és azután az itteni papnevelő intézetben folytatta theologiai tanulmányait, amelyek elvégzésével előbb Vasszentmihályon, majd Körmenden és Felsőpatyon működött mint káplán. 1915-ben nyerte el az ikervári plébániát.

Elnöke az ikervári iskolaszéknek, a levente egyesületnek, a Területvédő Liga helyi alakulatának. Tagja Ikervár község képviselőtestületének, a kath. népszövetségnek és számos megyei kultúrális és humánus társadalmi egyesületnek.




HAFNER FERENC

h. körjegyző, Kisunyorn.


Tobajon született 1902-ben. Középiskoláit a szombathelyi premontrei gimnáziumban végezte és ugyancsak Szombathelyen a közigazgatási tanfolyamot.

Pályáját Komárommegyében mint segédjegyző kezdte meg. 1929. évi január óta állandó körjegyzőhelyettes Kisunyomban.

A hivatalos teendők elvégzése mellett résztvesz a községi élet minden megnyilvánulásában. Körzeti főparancsnoka a tűzoltó egyesületnek, elnöke a testnevelési bizottságnak, tagja az országos vármegyei és járási jegyző egyesületnek és a róm. kath. egyházközségnek.




MERSICH LÁSZLÓ

nagybérlő, Alsószeleste.


Köpcsény községben született 1877-ben. Pozsonyban érettségizett 1894-ben és azután a magyaróvári gazdasági akadémiának lett a hallgatója, amelyet 1896-ban fejezett be. Még abban az évben segédtiszt a gróf Batthyány József csilizradványi uradalmában; két évi működése után intéző, 1905-ben pedig főintéző, később számtartó ugyanabban az uradalomban.

1912-ben kibérelte a püspöki uradalmat és a báró Baich Mihály-féle birtokot, amelyeket nagy tapasztalatú gazda-szaktudásával mintaszerűen vezet. A kommun alatt hazafias gondolkozása miatt sok üldöztetésnek volt kitéve.

Résztvesz a vármegye közügyeiben. Tagja a törvényhatósági bizottságnak, Alsószeleste és Perint község képviselőtestületének, díszelnöke a Levente Egyesületnek és tagja a Tűzoltó Szövetségnek.

Közgazdasági tevékenységet a Szombathelyi Leszámitoló Bank R.-T.-nál fejt ki, amelynek igazgatósági tagja.




SZABÓ SÁMUEL

gércei ágh. ev. lelkész.


A sopronmegyei Felsőszakony községben született 1854-ben. Középiskoláit a soproni ágh. ev. líceumban végezte 1874-ben, amely után ugyancsak Sopronban folytatta és fejezte be theologiai tanulmányait, majd a Hallei egyetemen gyarapította ismereteit. Külföldi tanulmány útjáról visszatérve választották meg gércei ev. lelkésszé és azóta az ottani ev. hitközség lelkipásztora.

Tagja az ágh. ev. lelkészi egyesületnek, a protestáns irodalmi társaságnak, a megyei testnevelési bizottságnak. Gérce község képviselőtestületének, elnöke a gazdabizottságnak és felügyelőbizottsági tagja a Hangya gércei szövetkezetének.

Minden testi és szellemi képességet egyháza felvirágoztatására és hivei anyagi és szellemi szinvonalának emelésére szenteli és e tekintetben nem csekély eredményekre tekinthet vissza.




WICKL PÁL

a báró Gerliczy Félix uradalmának intézője.


Tóba bánsági községben, Torontál vármegyében született 1897-ben. Középiskoláit Kisszeben és Szegeden végezte, majd a kassai akadémián mint vendéghallgató szerzett megfelelő képesítést. Pályáját Léderer Arthur és Károly, Nagymagyaroszág egyik legnagyobb mintagazdaságában, kezdte mint segédtiszt.

1916-ban be kellett vonulnia a 7. hidász zászlóaljhoz és csakhamar az orosz, román és olasz harcokban küzdött hősiesen. Többször megsebesült és több kitüntetést kapott. Kétszer a kisezüstöt, a Károly csapatkeresztet, a broz- és sebesülési érmeket. 1918-ban mint inteligens paszomántos szakaszvezető szerelt le.

Igazi jó gazda, ki mindenkivel szeretné megismertetni az okszerű gazdálkodás áldásait. Régebben Torontál vármegyében szakelőadásokat is tartott az iskolánkívüliek népművelése céljából s úgy a multban mint a jelenben élénk munkásságot fejt ki.

Tagja a Torontálvármegye nemzeti munkavédelmi hivatalnak és az itteni községi képviselőtestületnek és a helybeli társadalmi egyesületeknek.




ILLÉS ISTVÁN

nagybérlő, Bucsu.


Zalaegerszegen született 1906-ban. Középiskoláit Zalaegerszegen végezte és 1924-ben tette le az érettségit. Utána a keszthelyi gazdasági akadémiára ment, ahol 1927-ben nyert oklevelet. Pályáját a nagycenki cukorgyárnál kezdte el, mint gazdasági segédtiszt és ilyen minőségben külömböző helyeken működött. 1929 óta Szabó Ernő bucsui földbirtokát bérli, amelyen mint képzett gazdász, a modern gazda tudásával vezeti.




SZALKAY ZOLTÁN

körjegyző, Acsád


Szombathelyen született 1894-ben. A szombathelyi premontrei főgimnázium el végzése után mint jegyzőgyakornok két hónapig Sopronmegyében, majd közel egy esztendeig Toronyban működött. A szombathelyi közigazgatási tanfolyamot 1914-ben végezte el és jegyzői oklevelet nyert. Rövidesen táplánfai segédjegyzővé választották, majd mint helyettes főjegyző működött itt a háborús idők kezdetén, melyek a leggyakorlottabb közigazgatási munkát végző szakférfíak tudását is erősen próbára tették. 1914. októberében katonai szolgálatra hívták be a 18. honvéd gyalogezredhez, ahol letéve a tiszti vizsgát a lugosi 8. honvéd gyalogezredhez osztották be. 1915. julius 4-én mint hadapród ment a frontra, ahol 1915. szeptemberében az oroszok fogságába került, egész ezredével együtt. 5 évig volt internálva Szibéria különböző fogolytáboraiban és átélt a fogságban 5 forradalmat. 1920. őszén szabadult csak az orosz fogságból és jöhetett haza, amikor elfoglalta pozicióját a táplánfai körjegyzőségnél. 1921-ben jáki adóügyi jegyzővé választották meg és mint ilyen ő volt a Vármegyeben az első körjegyzőségi adóügyi jegyző. 1926. januárjában az acsádi körjegyző helyettesítésévei bizták meg és ugyanez év március 1-én a községek képviselőtestületének egyhangú bizalma folytán őt választották meg acsádi körjegyzőnek.

Parancsnoka az acsádi önkéntes tűzoltó egyesületnek, vezetőségi tagja a Gazda Körnek s több sikeres szociális akció irányitása fűződik nevéhez.




SUSCHKA ALFRÉD

bajor kir. uradalmi intéző, Rábasömjén.


Magyaróváron született 1887-ben. Magyaróváron és Pozsonyban végezte középiskoláit, utóbbi helyen érettségizett 1905-ben. 1908-ban a magyaróvári gazdasági akadémián oklevelet nyert. Pályáját mint segédtiszt kezdte meg a Csényi-ujmajorban. Önkéntesi évének leszolgálása után Káldon volt segédtiszt, mig 1912-14-ig a sárvári gazdaságot vezette.

A háború kitörésekor a 13. honv. ezredhez vonult be s az olasz és orosz harctéren küzdött a hazáért. Egyszer meg is sebesült, 1916-ban pedig orosz fogságba esett, ahonnan csak 1920-ban szabadult. Kitüntetései: III. oszt. katonai érdemkereszt és Signum Laudis, 1920-ban mint főhadnagy szerelt le. Azóta a rábasömjéni uradalomnak intézője, amelyet mintaszerűen vezet.

Tagja a Gazdatisztek Országos Szövetségének. Résztvesz a községi életben is és értékes tagja a községi képviselőtestületnek.




PEKOVITS FERENC

r. k. elemi iskolai vezető-tanító, Nagygencs.


Nagygencsen született 1888-ban. A polgári iskola után Csurgón végezte a tanítóképzőt 1908-ban.

A háború kitörése esztendőkre megakadályozta abban, hogy hivatásának élhessen. A 83-as ezredhez vonult be, egyszer sebesült, majd 1915-ben orosz fogságba esett, ahonnan csak 1920-ban szabadult haza.

Azóta megszakítás nélkül működik Nagygencsen,ahol rendes hivatásos működésén kívül, a testnevelési bizottság körzetvezető főoktatója, az iskolánkívűli népoktatási előadó és ezen kívül tevékeny szerepet visz különböző kulturális és társadalmi egyesületekben.




VARGA GÁBOR

róm. kath. plébános, Pecöl.


Hegyfalun született 1881-ben. Középiskoláit Szornbathelyen végezte, ahol 1901-ben tett érettségit. Mint diák is kitűnt az osztálytársai közül, midőn a "Néprajzi-Társaság" pályázatán az ország gimnáziumai között az ő pályamunkáját itélték elsőnek és a "Néprajzi-Társaság" főtitkára két értékes könyvvel jutalmazta és megnyerte a pályadíjat is. A tétel címe: "Népszokások és regős énekek, a nép között" című munka volt. Utánna - ugyancsak Szombathelyen - a theológiára ment, ahol tanulmányainak befejezése után szentelték pappá 1905-ben. Káplán-éveit Felsőoszkón, Táplánfán és Szepetneken töltötte, hat évig pedig gróf Erdődy Sándor gyermekeit tanította, mint nevelőjűk a vépi grófi otthonban.

1915-ben lett pecöli plébános, hiveinek igazi lelki vezetője, aki az ifjúság nevelésében és a népművelés nagy munkájában - mint vezető szellem - a legjobb szándékkal veszi ki a részét. Plébánossága alatt renováltatta a templomot, uj iskolát és tanítói lakot építettek és sok más üdvös dolgot kezdeményezett. Elnöke a Levente Egyesületnek, a testnevelési bizottságnak és az iskolánkívüli népművelési bizottságnak. A legutóbbi törvényhatósági bizottsági tagválasztásokon a pecöli szavazó kör a törvényhatósági bizottság tagjává választotta meg.

Szombathelyi tartózkodása idején irodalommal is foglalkozott, ódákat, költeményeket írt, amelyek ismertté tették nevét.




KISGESZENI
SZABÓ ERNŐ †

Szombathely v. polgármestere.


Bucsú községben született 1849-ben. A szombathelyi premontrei gimnáziumba végezte középiskoláit, majd Bécsben elvégezte az egyetemet, ügyvédi diplomáját azonban Budapesten szerezte meg 1874-ben. Rövid ideig gyakorló ügyvéd volt és 1887-től 1892-ig néhai Varasdy Károly után Szombathely polgármcstere lett. Ő volt Szombathely első polgárrnestere, akinek működése alatt valósult meg Szombathely aszfaltozása. Ő hozta be a házbérfillért, ő tervezte meg Szombathely csatornázását, ő volt végeredményben Szombathely első, modern elveket hirdető polgármestere, akinek igazán nagy koncepcióju tervei voltak Szombathely kifejlesztésére és modernizálására.

Szabó Ernő tipikus, markáns alakja volt Vasmegye közéletének, 1867 óta egyhuzamban tagja volt a vármegye törvényhatósági bizottságának és állandó választmányának. Elnöke volt a nemesi pénztárt kezelő választmánynak. Nagy tudása és képzettsége ugy a közigazgatási, mint a jogi kérdésekben nem egy esetben segítette elő a vármegye szekerét. Gazdasági ügyekben is mint szakértőt ismerték, akinek javaslatait, indítványait ezekben a kérdésekben legtöbbször víta nélkül fogadták el.

Szabó Ernő hosszu ideje betegeskedett és az utóbbi időben már egyre jobban elhatalmasodó rákos megbetegedése miatt a törvényhatóság munkájában sem tudott résztvenni. 1929 okt. 15-én adta vissza lelkét a Teremtőjének. Halála osztatlan részvétet keltett a vármegye egész társadalmában. Temetésén képviseltette magát a vármegye tisztikara, törvényhatósági bizottsága, az ügyvédi kamara és annak a városnak a közönsége, amelynek érdekében Szabó Ernő olyan sokat tett.




FÁBIÁN FERENC

nyug. törvényszéki főigazgató, földbirtokos, Nemesbőd.


Nemesbődön született 1868-ban. Tanulmányait a kőszegi és a szombathelyi gimnáziumban végezte el. Pályáját a kiscelli kir. járás biróságnál mint napidíjas kezdte, ahonnan a szombathelyi kir. törvényszékhez került. 1898-ban a debreceni kir. járásbirósághoz nevezték ki irnokká, ahonnan 1899-ben a budapesti kir. Büntetőtörvényszékhez helyezték át. 1900-ban irodasegédtiszti minöségben működött az Igazságügyminisztériumban. 1902-ben kinevezték a szolnoki kir. törvényszékhez irodaigazgatónak. 1912. április 12-én a szolnoki munkásbiztosítási választott bíróság mellé jegyzővé kirendelték. 1918. december 31-én kezdődő hatállyal a VII-ik fizetési osztályba, főigazgatóvá kinevezték.

Az igazságügyi segédhivatali tisztviselők szolnoki csoportjának elnöke, a Kath. Körnek 15 évig volt elnöke. Most pedig örökös díszelnöke. Díszoklevéllel kitüntetve és emlékét arckép formában a nagy terembe megörökítették.

1926-ban ment nyugdíjba és azóta a gazdaságát nagy szakértelemmel vezeti. Virilis jogon tagja a képviselőtestületnek, világi elnöke az iskolaszéknek, a "Hangya"-szövetkezet pénztárosa.

Résztvesz minden olyan mozgalomban, amely a község kulturális életét elősegíti. Visszavonultságában minden idejét szülőfalujának gazdasági és szociális föllendítésének szenteli.




DUKAI
TAKÁTS FERENC

cs. és kir. kamarás, nagybirtokos, Duka.


Dukán született 1862-ben. A soproni evang. liceumban érettségizett 1881-ben és azután átvette a család dukai birtokának vezetését. 1911-ben lett cs. és kir. kamarás, mint apai és anyai ágon ősnemesi család sarja.

Politikai meggyőződésből Tisza Kálmánnak volt lelkes híve. Résztvesz a megyei közéletben ma is mint a vármegyei törvényhatósági és közigazgatási bizottság tagja, a községi ügyeket mint képviselőtestületi tag szolgálja.

Az ifjuság vezetéséből is részt kér magának. Elnöke a községi testnevelési bizottságnak és tagja a járási és megyei bizottságoknak.

Egyházának hű és lelkes munkára kész hive. Világi elnöke a kissomlyói egyházközségnek és a kemenesaljai ev. egyházmegyének és tagja számos kultúrális és szociális egyesületnek. Elnöke a czelldömölki hitelszövetkezetnek. Előbb a jánosházi Takarékpénztárnak volt elnöke, de ettől a tisztségtől visszalépett. Husz évig tagja és alelnöke volt a kemenesaljai közgazdasági Hitelbanknak.




BERZSENYI JENŐ DR.

főrendiházi tag, Kemenessömjén.


Berzsenyi dr. 1845-ben született. Középiskoláit Kőszegen, Sopronban és Pápán, egyetemi tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte. 1868-ban mint segédorvos a Rókuskórházban működött, majd később a Lipótmezőn mint elmeorvos. A török hadseregben is szolgált törzsorvosi minőségben. 1876-ban Vasvármegyének lett megyei főorvosa, amely tisztségéről 1889-ben mondott le. Akkor visszavonult családi birtokára gazdálkodni. 1893-ban a Kemenesaljai Közgazdasági Hitelbank alapítója majd elnöke lett. 1905-1910-ig országgyűlési képviselő volt; a celldömölki választókerület egyhangú lelkesedéssel választotta meg. 1893-ban és 1912-ben Afrikában tett tanulmányutat. 1912-1922-ig a dunántúli ev. egyházkerület felügyelője és a főrendiház tagja volt. Jelenleg eseményekben gazdag, érdekes élet visszavonultan él Kemenessömjénben.




MANKÓBŰKKI
HORVÁTH ERNŐ

földbirtokos, Csönge.


Csöngén született 1871-ben. Középiskoláit Sopronban és Pápán végezte, ahol érettségit tett. 1893-ban elvégezte a keszthelyi gazdasági akadémiát, s ezután a családi birtokon értékesítette tanulmányainak tapasztalatait.

A megyei közügyekben, mint a vármegye törvényhatósági bizottság tagja veszi ki a részét, mig a községi képviselőtestületben a községi ügyekben való részvétellel használ a községnek.

1926-29-ig evang. egyház felügyelő és a kemenesaljai Hitelbank igazgatósági tagja, előbb a helybeli tűzoltó egyesületnek elnöke.




FELKUSFALVI-THOMKAHÁZI
TOMKA BORS DR. †

nagybirtokos, Nagykölked.


Besztercebányán született 1897-ben. A besztercebányai főgimnáziumban érettségizett; a jogi doktorátust Budapesten szerezte meg, miután a keszthelyi gazdasági akadémiát elvégezte. Tanulmányai befejezése után családi birtokán gazdálkodott és a birtokon országos hírnévnek örvendő magnemesítő telepet létesített.

A világháború a harctérre szólította, ahol orosz fogságba esett és csak 1920-ban tért onnan haza.

A fogság megviselte szervezetét, fiatalon halt meg 1927-ben. Értékes egyéniséget vesztettünk el benne.

Tagja volt a vármegye törvényhatóságának, a községi képviselőtestületnek, a Mezőgazdasági Kamarának, a győri Omge-nek, stb.




VARGA GYULA

ev. lelkész, tb. esperes, Vönöck.


A sopronmegyei Szilsárkányban született 1856-ban. Középiskolai tanulmányait a soproni evang. liceumban végezte, a theológiát Sopronban kezdte s a halle-wittenbergi egyetemen fejezte be 1879-ben. Pályájának kezdetén Répcelakon volt káplán, majd 1880-ban Nemesdömölkön volt, 1881-ben pedig mint vezető lelkész kerül a vönöcki evang. paróchiára. 1895-ben a kemenesaljai egyházmegye esperesévé választották, mely hivatalát 34 éven át, 1929 szepternberéig - amikor betegeskedése miatt lemondott - a legnagyobb buzgósággal és szeretettel töltötte be. Lemondásakor az egyházmegye hálája és elismerése kifejezéseként tiszteletbeli esperessé választotta.

1921 december 11-én ünnepelte szeretett gyülekezete és az egyházmegye lelkészi szolgálatának 40, esperesi hivataloskodásának pedig 26. évfordulóját. A jubileum alkalmával nemcsak lelkésztestvérei és a tanítói kar, hanem az egyházi és közélet több számottevő tényezője is megjelent, élükön a dunántúli evang. egyházkerület püspökével és felügyelőjével, hogy a jubilánst szeretettel üdvözöljék.

Mint esperesnek legszebb és maradandó alkotása a zalaegerszegi és alsólendvai missziói egyházak szervezése 1903-ban és az egyházmegyei belmissziói egyesület megalapítása 1906-ban.

Gyülekezetében 1900-ban megszervezte a II. tanítói állást, 1903-ban pedig 13.000 korona költséggel renováltatta a templomot, tornyot emeltetett hozzá s ebbe négy harangot szerzett.

1884-ben gyülekezeti magtárt állított fel s ezzel a szegénységen sokat segített. A magtár a fogyasztási szövetkezet megalakítása után gabona-tökéjét pénzzé változtatta.

Midőn 1881-ben Vönöckre került, 4000 korona adóssága volt a gyülekezetnek, a háború kitörésekor pedig már 23.000 korona alaptökével rendelkezett, ami ismét az ő munkásságát dicséri. Ezt az apránkint összegyűjtött összeget hazafias lelkesedésből hadikölcsönbe fektette a gyülekezet, ahol azután értékét vesztette s igy egy élet munkája ment veszendőbe.

A falu gazdasági életét hitelszövetkezet alapításával lendítette előbbre 1886-ban. A szövetkezetet 15 évig maga vezette, hogy mily eredménnyel, mutatja az, hogy mikor az elnöki tisztről lemondott, a szövetkezetnek már saját háza volt. Az eladósodott falu a szövetkezet működése folytán kezdett felvirágozni és adósságaitól megszabadulni.

A háború alatt mint lelkipásztor a hadba vonult hívek otthonmaradottait atyai erkölcsi támogatásba részesítette és teljes mértékben kimerítette a reá háramló háborús tevékenység minden kötelezettségét.

Megírta a vönöczki evang. gyülekezet történetét. Az ifjúságot mint az ifjúsági egyesület elnöke irányítja.

Tagja volt a vármegye törvényhatósági bizottságának és igy a vármegye életében is kivette a részét. A község ügyeiben mint képviselőtestületi tag kezdettől fogva résztvesz .

Munkásságát tettei dicsérik legjobban.




TÓTH LAJOS

körjegyző, Kemenesmagasi.


A veszprémmegyei Dabronyban született.Tápán érettségizett és 1910-ben elvégezte a szombathelyi községi közigazgatási tanfolyamot. Pályáját a Celldömölk-vidéki körjegyzőségnél mint segédjegyző kezdte, majd 1914-ben bevonult a 17. honv. gy. ezredhez mint t. zászlós. A harctéren lépett elő hadnaggyá, majd megsebesült és orosz fogságba esett, ahol ujabb betegséget szerzett és rokkant lett. Visszatérése után csak hosszas ápolás és gyógykezelés után tért vissza egészsége.

1920-ban szabadult az orosz fogságból és mint tartalékos hadnagy szerelt le. Itthon ismét segédjegyzői minőségben működött. 1921-ben a celldömölk-vidéki körjegyzőséghez ment, de már mint helyettes jegyző, később Nagysurányban és Kemenesmagasiban szolgált h. jegyzői minőségben, majd Kissomlyón lett körjegyző, ahol 1926-ig maradt. 1926-tól Kemenesmagasi körjegyzőség vezetője.

Elnöke a tűzoltó egyesületnek, a testnevelési bizottságnak, az országos jegyző árvaház egyesületnek járási igazgató tanácsosa, a megyei jegyző egyesület aljegyzője, a járási jegyző egyesület pénztárnoka, Vasvármegye törvényhatósági bizottságának és számos társadalmi egyesületnek tevékeny tagja. Kiváló közigazgatási erő, akinek nagy tekintélye van szakkörökben.




GRÓF ZICHY GYULA

Kemenesmihályfa.


A pozsonymegyei Vendrődön született 1880-ban. Középiskolai tanulmányainak hét osztályát magánúton végezte, a nyolcadik osztályt a nagyszombati hercegprímási főgimnáziumban, ahol 1898-ban érettségit tett. Érettségi után Münchenben jogot hallgatott, majd átment a KgL Bayerische Technische Hochschule mezőgazdasági fakultására, s annak egy évig volt hallgatója. Onnan a magyaróvári gazdasági akadémiára iratkozott be, ahol 1901-ben gazdasági oklevelet nyert.

Tanulmányainak elvégzése után az önkéntesi évének leszolgálására a cs. és kir. 5. huszár-ezredhez vonult be Pozsonyba, mig a tiszti vizsgát Szombathelyen tette le 1902-ben.

Részt vett a Sasvári királygyakorlatokon, amelyeket szintén 1902-ben rendeztek; 1906-ban tartalékos hadnagy lett és 1916 március 1-vel népfelkelő főhadnagy.

A gazdasági ismereteket gyakorlatban is teljesen el akarta sajátítani, azért egy bizonyos időt Razgha Ernő bérlő által vezetett gazdaságban Hontkiskéren töltött mint gyakornok. 1905-ben haszonélvezetre átveszi a Majtény határában levő 1200 holdas családi gazdaságot és azt vezeti 1913-ig; akkor pedig Budapestre költözik. 1910-ben nőül veszi domaházi és hollókevi Holló Juliannát.

1914-ben a háború kitörésekor bevonult az 1. honv. népfelkelő huszárezredhez és a szerb harctéren teljesített hosszabb ideig szolgálatot, majd a k. u. k. Militar Komandónál Déltirol Juganathalban mint Anbau und Ernte Referent, Neutitscheini és később Zalaszentmihályi Pferde-depot des A. O. K.-nál és a keszthelyi kórházba osztották be.

Még békében az ezüst érdemkereszttel tüntették ki kitünő szolgálatáért; háború alatt pedig a koronás arany érdemkeresztet nyerte el a vitézségi érem szalagján. 1927-ben Kemenesmihályfára vonult vissza, ahol ma is gazdaságát vezeti elméleti és gyakorlati tudásának értékesítésével.




TOMPA MIHÁLY

ev. lelkész, Kissomlyó.


A győrmegyei Mérges községben született 1870-ben. Középiskola tanulmányait a soproni liceumban végezte, ahol érettségit tett 1889-ben. A theológiai tanulmányait is Sopronban kezdte meg; de Németországban fejezte be a hallei egyetemen. 1893-ban szentelték pappá s mint káplán első állomásra a sopronmegyei Vadosfára ment, majd onnan Győrbe, míg 1896-ban a kissomlyói ev. egyházközség vezetője lett.

Mint az egyházközség vezetője igen sokat tett és munkájának eredményei hosszu időn át hirdetik majd hitbuzgalmát és ügyszeretetét. Az ő buzgolkodására épült fel önkéntes adományokból a kissomlyói ev. templom ugy helyben, mint a szomszédos falvakban uj iskolákat és tanitói lakásokat építtetett. Jánosházán uj tanítói állást szervezett s az ehhez szükséges államsegélyt személyek közbenjárásával eszközölte ki. Az ifjuság jólétét, szellemi fejlődéset, hazafias gondolkodásának irányítását a szivén viseli, azért vállalta ugy a Levente Egyesület, mint az Iskolánkivüli Népművelés intézményének elnökségét.

Gazdasági dolgokban is nagy segitségére van a népnek. Elnöke a jánosházvidéki Takarékpénztárnak, ahol minden befolyásával oda törekszik, hogy a nép minél olcsóbb pénzhez jusson. Kissomlyón már évekkel ezelőtt Tejszövetkezetet alakít; államsegélyt eszközöl ki tejcsarnok épittetésére és vállalja annak elnökséget is. Élénk részt vesz a környék társadalmi életének minden megmozdulásában és a felekezetek közötti béke és együttdolgozás megteremtésében.




JUHÁSZ LÁSZLÓ

földbirtokos.


Tiszaberezden, Szabolcsmegyében született 1886-ban. Középiskolai tanulmányait Nyíregyházán végezte, valamint a gazdasági iskolát is. 1906-1911-ig herceg Odeschalchy Jenő zoardi uradalmában volt segédtiszt; akkor báró Hatvany Béla gazdaságának lett az intézője. 1914-ben bevonult katonai szolgálatra; küzdött az orosz és az olasz harctereken. 1915-ben fogságba esett és csak élete veszélyeztetésével tudott megszökni onnan, hogy ismét az olasz harctérre menjen. Kitüntetései: kis ezüst és Károly csapatkereszt. Mint tartalékos hadnagy szerelt le.

A forradalom kitörése alkalmával a tiszti őrség megszervezésében vett részt; a forradalom után a magy. kir. gazdasági felügyelőségnél volt segédfelügyelő, majd gazdasági felügyelő lett. 1921-től a saját birtokán gazdálkodik.

Tagja a községi képviselőtestületnek, a testnevelési bizottságnak, az országos munkavédelmi szövetségnek és több társadalmi egyesületnek.




NÉMETH SÁNDOR DR

körorvos, Ostffyasszonyfa,


Született 1891-ben Bük községben. Középiskoláit Sopronban, az egyetemet Kolozsvárott végezte; diplomáját a budapesti egyetemen 1920-ban nyerte el.

A háború alatt a 18. honvéd gyalogezred önkéntes orvosa volt és hét hónapig teljesített frontszolgálatot, míg a harctéren szerzett betegsége miatt mint 25 százalékos rokkantat a szolgálat alól fel nem mentették. Mint egészségügyi hadnagy 1918-ban szerelt le.

Miután orvosi diplomát nyert, Budapesten folytatott egy évig kórházi gyakorlatot, azután a vasmegyei Alhóra került mint körorvos. 1922 óta Ostffyasszonyfán működik ugyanezen minőségben, nagy lelkiismeretességgel és szép eredménnyel.

Tagja az országos és vármegyei orvosszövetségnek, az iskolánkivüli népművelési bizottság előadója és több kultúrális és szociális egyesület tagja.




HERMÁN FLÓRIS

róm. kath. plébános, Izsákfa.


A vasmegyei Jákfa községben született 1895-ben. Középiskoláit a szombathelyi premontrei gimnáziumban végezte, érettségit 1914-ben tett ugyanott. A theológiát szintén Szombathelyen tanulta, ahol 1918-ban pappá szentelték. Pályáját Táplánfán kezdte mint káplán, majd Csesztregen folytatta, később Szepetnekre, Tótszentmártonba, Letenyére, Felsőpatyra kerül hasonló minőségben. 1927-ben Egervárott működött mint adminisztrátor majd Zalaegerszegen újból mint káplán. Innen 2 évi működés után az izsákfai róm. kath. plébánia plébánosává nevezték ki ez évben.




KOLLÁNYI FERENC

intéző, Kisköcsk.


Komáromszentpéteren született 1892-ben. Középiskoláit a komáromi bencésgimnáziumban végezte, ahol letette az érettségit. Azután kitört a háború és Kollányi Ferenc 1914-ben bevonult a cs. és kir. 15. könnyű ágyus ezredhez és az orosz harctérre került. Ott esett fogságba 1915-ben és csak 1918-ban jött haza. Itthon tagja lett a nemzeti hadseregnek, majd elvégezte a debreceni gazdasági akadémiát és most apósa Hetthéssy Elek dr. birtokán gazdálkodik. Elnöke a tűzoltó egyesületnek és a testnevelési bizottságnak. Buzgó elősegítője a községe haladásának.




HÁRY LAJOS

h.körjegyző, Vönöck


Magyargencsen született 1898-ban. Az érettségit a pápaí bencésgimnáziumban tette le 1918-ban. 1919. évtől 1922-ig mint jegyzőgyakornok Magyargencsen működött, 1922-ben elvégezte a jegyzőtanfolyamot s utána Magyargencsre ment segédjegyzőnek. 1924-ben ugyanott adóügyi jegyző lett, 1929. áprilistól mint h. körjegyző a vönöcki körjegyzőséget vezeti. 1916-tól 1918-ig a világháborúban katonai szolgálatot teljesített.




MITTELMANN MÓRIC

műszaki tanácsnok
a Sághegyi Bazaltbánya Részvénytársaságnál.


Komáromban született 1862-ben, iskoláit is ugyanott végezte; pályáját mint fakereskedő kezdte Komáromban; 1882-85. katonai kötelezettségének tett eleget. 1886-97. a Felső-Dunaszabályozás tisztviselője volt. Ennek befejezése után megalapította a Mittelmann Mór és Társa cég, mészkőbánya-vállalatot. 1910-ben megkezdték a sághegyi bazaltbánya üzemét, melyet modern üzemmé fejlesztett és részvénytársaságga szervezett, addig társtulajdonosa volt az üzemnek.

1912 óta az üzemnek Lázár Ferenc az igazgatója, ő pedig műszaki tanácsnoka.




MÓZER RÓBERT

ny. főjegyző, Kemenesmihályfa.


A szepesmegyei Durand községben született 1868-ban. Középiskoláit Miskolcon és Késmárkon végezte, 1888-ban tett érettségit. Önkéntesi évét a 34. cs. és kir. gyalogezredben Kassán szolgálta le, ahol tiszti vizsgát tett.

Mint közigazgatási gyakornok Hunfalván, Szepesmegyében kezdte pályáját, majd Lőcsén közigazgatási oklevelet nyert. Hunfalván 1889-1892-ig volt segédjegyző. 1892-1894-ig Szombati városi jegyző, 1895 elején Nyáregyházán (Pestm.) lett körjegyző és ott működött 1923-ig, akkor nyugdíjba ment és Kemenesmihályfára költözött.

A pestmegyei Nyáregyházán alkotásaival hosszú időre emléket állított magának. Körjegyzősége alatt négy állami iskola létesült, amelyekben nagy érdeme van, valamint abban is, hogy ref. és ágo ev. közös templom, 2 paplakás, a községháza és az uj jegyzői lakás, Vasadon ref. templom és községháza fel épült. A nyáregyházi szövetkezetnek 15 éven át volt az igazgatója. Vasadon hitelszövetkezetet létesített, melynek igazgatósági tagja volt. Választmányi tagja az Országos Jegyző Egyesületnek, Nyáregyházán egyh. felügyelő és a pestmegyei ág. ev. egyházmegye számvevője.




SZILÁRD LIPÓT DR.

körorvos, Őriszentpéter.


Rohonczon született 1867-ben. Középiskoláit Szombathelyen végezte, ahol 1887-ben tette le az érettségit. A budapesti egyetemen nyert orvosi diplomát 1894-ben. Önkéntesi évét az 1. honv. gy. ezredben szolgálta.

1895-1898-ig a minisztérium kiküldte Vasmegyébe a trachoma járvány leküzdésére. 1898-ban Tótkereszturott egyhangúlag körorvossá választották.

Előbb Tótkereszturon, 1918 óta Őriszentpéteren körorvos. Háború alatt mintaszerűen látta el a helybeli fióktartalék kórházat, melynek vezető főorvosa volt. A társadalombiztosító intézetnek körzeti orvosa; a vámőrszakasz kezelő orvosa, az Országos Orvosszövetségnek és a községi képviselőtestületnek tagja.

Mint községi képviselőtestületi tag résztvesz a község életében, mint képzett és lelkiismeretes tapasztalt orvos, a közegészségügynek van nagy hasznára.




EGYHÁZASFALUSI, ALSÚ-FELSŐPÁSZTORI
PÁSZTHORY IMRE TAMÁS †

volt postafőnök és gércei középbirtokos


Sárváron született 1858-ban. Középiskoláit a soproni bencés gimnáziumban végezte és alig, hogy megkapta az érettségi bizonyítványt, máris sárvári postamesterré nevezték ki, ahol osztatlan megbecsülés mellett 35 évig működött, amikor a halál kidöntötte az élők sorából. A háborús idők alatt 3 fia teljesített katonai szolgálatot, akik közül egyik orosz fogságba esett és csak a háborús idők után szabadulhatott haza. Tagja volt Sárvár majdnem valamennyi kulturális és társadalmi egyesületének és intézményének emlékét szeretettel őrzik azok, akik megtanulták tisztelni és szeretni.




SZUNYOGI
SZUNYOGH GÁSPÁR

a báró Solymosy Zsigmond uradalmi intézője.


A biharmegyei Esztáron született 1888-ban. Középiskoláit Budapesten, a gazdasági akadémiát Magyaróváron, Debrecenben, Kassán végezte, ahol 1908-ban diplomát kapott. Diplomája elnyerése után, édesatyja birtokán gazdálkodott 1914-ig, amikor a háboru kitörése után katonai szolgálatra vonult be, a 2. honvédhuszárokhoz. Résztvett az orosz harcokban és harctéri szolgálataiért megkapta a III. oszt. katonai érdemkeresztet, a bronz és ezüst Signum Laudist, a Károly csapatkeresztet. Soronkivül lett főhadnagy s mint ilyen szerelt le 1918-ban.

1919-ben ment Egervárra, ahol a báró Solymosy uradalomban az intézői állást tölti be. Tagja a Vasmegyei Gasdasági Egyesületnek és egyideig elnöke volt a Levente Egyesületnek.




DÉMY-GERŐ ANDOR

földbirtokos, Kissároslak.


Győrött született 1888-han. Középiskoláit ugyanott végezte; érettségit 1907-ben tett s akkor a keszthelyi gazdasági akadémiára ment, amelyen 1911-ben nyert diplomát és édesapjának Győr melletti birtokán gazdálkodni kezdett. 1914-ben önként jelentkezett katonai szelgálatra és a cs. és kir. 1. huszárezred keretében a legveszedelmesebb harcokban küzdött az összeomlásig. 1918-ban mint főhadnagy szerelt le. Kitüntetései: ezüst vitézségi és bronzérem, Signum Laudis és Károly csapatkereszt. Háború után megvásárolta a Kissároslaki birtokot és azóta ott gazdálkodik. Részt vesz a vármegye közéletében, mint a vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, de a közgazdasági tevékenység is vezető helyre állítja. A Vármegyei Takarékpénztár R- T. alapító és igazgatósági, a Körmendi Általános Takarékpénztár igazgatósági tagja, a helybeli Hangya szövetkezetnek és az egyházasrádóci gazda körnek elnöke, a Vasmegyei Gazdasági Egyesületnek alapító és igazgatósági tagja és számos közhasznú vagy karitativ intézmény támogatója.

1924-ben felépítette a kissároslaki műmalmot, amely sok munkásnak ad kenyeret.




FÖRSTER OTTÓ

földbirtokos, Balozsameggyes.


Szombathelyen született 1883-ban. Középiskoláit Veszprémben és Pesten a piaristáknál végezte és ott is érettségizett 1900-ban. 1904-ben fejezte be a gazdasági akadémiai tanulmányait Magyaróváron s azután a 11. huszárezredhez vonult be Szombathelyre - hogy az önkéntesi évét, leszolgálja -, mint huszárhadnagy szerelt le.

Pályáját a szombathelyi gazd. felügyelőségnél fizetéses felügyelőként kezdte és már 1912-ben a magyaróvári felügyelőségnek lett a vezetője, a kommunizmus alatt állását otthagyta. Azóta családi birtokán gazdálkodik és ott érvényesíti kiváló tehetségét, melyet hivatalos műkődése alatt is nagyrabecsültek.

Választott tagja a vármegyei törvényhatóságnak, tevékeny tagja a községi képviselőtestületnek, a testnevelési bizottságnak és a tűzoltó testületnek elnöke, a vármegyei kaszinónak és többféle társadalmi egyesületnek tagja.




SELY GYULA

vezető körjegyző, Rábamolnári.


Született Rábamolnáriban 1883-ban. Középiskoláit Sopronban és Szombathelyen végezte, utóbbi helyen a jegyzői tanfolyamot is 1907-ben. Pályáját mint segedjegyző Rabahidvégen kezdte, onnan Csesztregre ment, majd Rum, Sorkikisfalud községekben segédjegyzősködött. Utóljára Rábahidvégen volt segédjegyző, mig 1913-ban megválasztották ugyanott jegyzőnek.

19l4-ben bevonult a 18-as honvédekhez, röviddel később felmentették, majd ismét bevonult és 1918-ban szerelt le. Leszerelése után ismét elfoglalta Rábahidvégen az állását; amelyet 1922-ig töltött be. 1922-től a rábamolnári körjegyzőség vezető jegyzője.

Tagja az Országos-, a Megyei és a Járási Jegyző Egyesületnek, testnevelési bizottság elnöke, a tűzoltó egyesület parancsnoka és több társadalmi és jótékony intézmény tagja.

Tagja a Vasvári Kaszinónak és más kulturegyesületeknek.




SCHWARZ MIKSA DR.

magánorvos, Alsóság.


Nagyszalontán született 1899-ben. Ugyanott érettségizett, doktorrá a szegedi egyetemen avatták. Orvosi gyakorlatát is Szegeden kezdte, a városi közkórházban, onnan Alsóságra költözött s mint magánorvos ma is ott működik. Közben azonban három évet 1916-19-ig az olasz és a román harctereken teljesített szolgálatot, ahol kitüntetéseket is szerzett és mint alhadnagy szerelt le: Kitüntetései: bronz érem és a Károly csapatkereszt.

Hivatásának él; azért résztvesz a társadalmi mozgalmakban is. A fiatalság életére, fejlődésére mint a testnevelési bizottság tagja gyakorol befolyást.




NAGY GYÖRGY

ev. lelkész, Nemeskolta.


Nagybarátfaluban, Győrmegyében született 1864-ben. Középiskoláit Győrött és Sopronban végezte, a soproni liceumban tett érettségit 1885-ben. A theológiai tanulmányok első három évét Sopronban, két évet pedig Németországban a Halle an der Saale-ban folytatta és 1889-ben fejezte be. Egy évig Várpalotán volt segédlelkész, mig 1901-ben tizenegy pályázó közül egyhangúlag megválasztották nemeskoltai vezető lelkésznek, ahol azóta nagyszámú szétszórtan élő hiveinek odaadó vezetője; lelkipásztora. Nagy gonddal vezeti az ifjúságot mint az iskolánkívüli népművelési bizottság elnöke, a községet mint községi képviselőtestületi tag, s a tűzoltó egyesület elnöke. A vasi közép ág. h. ev. egyházmegye lelkészegyesületének elnöke.




TAMÁSSY ÁRPÁD DR.

szarvaskendi nagybirtokos.


Budapesten 1864-ben született, ugyanott végezte iskoláit is. 1883-ban érettségit tett, 1889-ben pedig államtudományi doktorátust szerzett. Három esztendeig a pénzügyminisztériumban gvakornokoskodott,majd József főhercegnél volt gyakornok, ahonnan felcsuthi családi birtokára ment gazdálkodni.

1911-ben megvásárolta a szarvaskendi birtokát és azóta ott gazdálkodik. Élénk résztvesz a község közéletében. Tagja a községi képviselötestületnek, testnevelési bizottsági tag, továbbá tagja a Tisza Körnek, Tisza Bizottságnak, a Képviselő Bizottságnak és a Vármegyei Kaszinónak. Általában tevékeny résztvesz a vármegyei életben, annak minden társadalmi megmozdulásában; több szociális és kultur egyesületnek tagja és pártfogója.

A kommun alatt sok kellemetlenséget kellett eltűrnie. Amellett, hogy a tuszok listáján szerepelt, nagyrészt megdézsmáltak és birtokán sok kárt okoztak.




GUTTMANN MIHÁLY

földbirtokos, malom- és fürésztulajdonos, Alsószölnök.


Badafalván született 1870-ben. Tanulmányait Muraszombaton végezte s azután a családi, birtokon gazdálkodott és a család tulajdonában levő malomban szerzett szakismeretet 1908-ig.

Ma birtokosa a néhai gróf Szapáry László-féle malomnak, amelyben egy ideig mint üzemvezető dolgozott s amelyet 1911-ben meg is vásárolt. A malmot még mint üzemvezető teljes szakértelemmel kiépítette, modern gépekkel felszerelte úgy, hogy ma a környék jólmenő malmai közé tartozik, amely biztosítani tudja a környék lisztszükségletét.

Virilis tagja a község képviselőtestületének, tagja az Ipari és Kereskedelmi Kamarának és a Gazdasági Egyesületnek.




SCHWARTZ ZSIGMOND

nagybérlő, Molnaszecsőd.


Rábahidvégen született 1864-ben. Középiskoláit Szombathelyen végezte, majd Jánossy Péter rábahidvégi birtokát bérelte 1894-ig, amikor a kereskedelmi pályára lépett és 1900-ig önálló kereskedő volt. 1900-tól 1926-ig tagja volt a zalamegyei Gazdasági Egyesületnek. 1900-tól 1910-ig a Bezerédi-i külső majort bérelte, azután 1926-ig Tófej községben gazdálkodott; 1926-tól pedig Molnaszecsődön mint nagybérlő működik, mely idő óta tagja a vasmegyei Gazdasági Egyesületnek.

A községi életben mint községi képviselőtestületi tag vesz részt. Tagja a felsődunántuli Gazdasági Kamarának és előbb tagja volt Zalavármegye törvényhatósági bizottságának.




BOLDIZSÁR PÉTER

községi főjegyző, Rábahidvég.


Felsőmaráczon született 1883-ban. Középiskoláit Szombathelyen végezte a premontrei főgimnáziumban; 1911-ben pedig a jegyzői tanfolyamot ugyanott. Pályáját mint gyakornok Felsőoszkón kezdte, majd 1912-ben Sárváron adóügyi jegyző lett. 1914-ben bevonult katonai szolgálatra. Csakhamar az orosz harctérre került és szibériai Oroszországban hat esztendőt töltött fogságban. Vladivosztokból 42 napi hajó ut után érkezett Triesztbe. Mikor haza jött, ismét elfoglalta Sárváron az adóügyi jegyzői állását; 1923-ban pedig Rábahidvég választotta meg községi főjegyzőjének, ahol azóta a község javát minden akaratával előmozdítja.

Tagja az országos, a megyei és a járási Jegyző Egyesületnek, elnöke a Testnevelési Bizottságnak, a Tűzoltó Egyesületnek titkára, a vasmegyei Jegyző Egyesületnek III-ad jegyzője.




BÓDISS ISTVÁN

róm kath. plébános, Nagycsákány.


Szombathelyen született 1878-ban. Középiskoláit Szombathelyen a premontrei főgimnáziumban végezte és ott is érettségizett 1897-ben. Szombathelyen végezte a theológiát is. Pappá 1902-ben szentelték. Mint káplán a zalamegyei Szentgyörgyvölgyön, Lendvavásárhelyen működött, majd előbb Baltaváron, később Kőszegszerdahelyen adminisztrátor lett. 1926 óta Nagycsákányban plébános, ahol vezető szerepet visz a népművelés terén azon a hivatáson felül is, amit mint lelkipásztor tölt be.

Elnöke a Levente egyesületnek, az iskolánkivüli népművelésnek és választott tagja a felsődunántúli gazdasági kamarának, vármegyei törvényhatósági bizottsági tag.




KRISTÓF ISTVÁN

róm. kath. plébános, Szarvaskend


Jánosházán született 1879-ben. Középiskoláit Keszthelyen végezte, ahol 1901-ben tette le az érettségit. Theologiai tanulmányait pedig Szombathelyen végezte, ahol 1905-ben pappá szentelték. Mint káplán Vámoscsaládon működött 1908-ig, majd Jánosházán, Körmenden és utoljára Szombathelyen 1923-ig. Azóta Szarvaskenden plébános, ahol a katholikus hivőket nemcsak a szorosan vett hivatásbeli lelki javakkal táplálja és vezeti, hanem a napi élet gazdasági bajaiban is hiven támogatja és törekvéseivel a napi élet gondjait megkönnyiti.

A körmendi Hangya és a helybeli Fogyasztási Szövetkezet megalakításában tevékeny részt vett.

Mint a Levente Egyesület elnöke az ifjuság nevelését irányitja. Tagja a megyei törvényhatósági bizottságnak és a községi képviselőtestületnek. A vármegyében és annak határán tul is mint kiváló szónok ismeretes.




SZOMBATHELYI ZOLTÁN

körjegyző, Pinkamindszent.


A vasmegyei Mikosszéplakon született 1887-ben. 1906-ban a soproni ev. liceumban tett érettségit, majd 1909-ben Szombathelyen elvégezte a jegyzői tanfolyamot.

Pályáját Dunaharasztin mint segédjegyző kezdte meg, ahol 1913-ig működött. Akkor Nádasdra került helyettes jegyzőnek és ott is maradt a háború kitöréséig, amikor is a 20. honvédekhez vonult be és hamarosan kikerült az orosz harctérre. Egyszer meg is sebesült, mint főhadnagy szerelt le, majd Rábatótfalun lett körjegyző. A forradalom alatt alispáni engedéllyel elhagyta állomását, ahová a kommunizmus letörése után sem tért vissza, hanem helyettes körjegyzői minőségben Pinkamindszentre került. 1920-tól a körjegyzőség vezetője.

Az 1920/21-i határkiigazításnál olyan eredményes munkát fejtett ki, hogy 500 holdat visszacsatoltak Magyarországhoz. A magyar miniszterelnökség ezért elismerő kitüntetésben részesítette, ellenben Ausztria örök időkre kitiltotta területéről, amit bizonyára büszkén könyvel el élete eseményeiben.

1925-ben megalapította a helybeli levente csapatot, amely már az első évben a vármegyei levente versenyen mint a legfegyelmezettebb csapat a 3. honv. dandár serlegét kapta meg.




VERMES MÁRTON

nagybérlő, Vasszécsény.


A somogymegyei Gamáson született 1866-ban. Kaposvárott végezte gimnáziumi tanulmányait, a keszthelyi gazdasági tanintézetben vizsgázott. Lovag Freystettler Vilmos kaposvári főbérletén mint segédtiszt működött, majd 1889-ig katonai szolgálatot teljesített, azután lovag Freystettler Jenő birtokára került intézőnek. 1903-ban megvásárolta Lyka Sándor 600 holdas tótszerdahelyi birtokát, amelyet később eladott Fedálk Sárinak és 1907-ben kibérelte gróf Erdődy Sándor egyik birtokát, majd 1911-ben a mai bérletet veszi át és azóta belekapcsolódik a megyei életbe.

Tagja a vármegye törvényhatósági bizottságának, igazgatósági választmányi tagja a Gazdasági Egyesületnek, a Földművelésügyi Minisztérium gazdasági tudósítója, valamint a Gazdasági Kamarának is tudósítója. Jótékonsága közismert, senki sem fordul hiába hozzá, akinek jogcíme van a segitségére.




VERMES LÁSZLÓ

nagybérlő, Vasszécsény.


Tótvázsonyban (Veszprémmegye) született 1895-ben. Középiskoláit Felsőlövőn végezte, Szombathelyen érettségizett 1913-ban. Azután külföldre ment és 1918-ban mint tanulmányi szabadságon lévő, a hallei egyetem gazdasági fakultásán fejezte be tanulmányait, ahol mezőgazdasági oklevelet nyert. 1915-ben bevonult a soproni tüzérekhez és végig küzdötte az orosz, olasz és román harctereket. Meg is sebesült; több kitüntetéssel mint tartalékos főhadnagy szerelt le. Társadalmi életet él; tagja több kulturális és szociális testületnek, melyek mindig számíthatnak készséges támogatására.




SALINGER RICHARD

a félszerfalvi és cinfalvi cukorgyárak
kőszegpatyi uradalmának intézője, Kőszegpaty.


A sopronmegyei Szarvkőn született 1883-ban. A soproni bencésgimnáziumban tett érettségit 1902-ben, majd a magyaróvári gazdasági akadémiát végezte el 1908-ban. A sopronmegyei Lakompakon volt segédtiszt, a nagycenki cukorgyár r.-t.-nál 1 évig, ugyanazon minőségben működött 4 évig Vassurányban a fenntemlített cukorgyárak gazdaságában, 1912 óta a kőszegpatyi urodalom intézője.

A háborúban, az orosz harctéren szolgált 1914-18-ig és mint százados szerelt le, a háborúba szerzett betegsége miatt.

A községi képviselőtestület tagja s mint ilyen résztvesz a községi ügyek vezetésében, világi elnöke a róm. kath. iskolaszéknek és tagja az Omgének és több kulturális egyesületnek.




STROMSZKY ERNŐ

földbirtokos, Ják.


Született Budapesten 1871-ben. Ugyanott végezte középiskoláit és ott tett érettségit 1888-ban. Ezután a magyaróvári gazdasági akadémia hallgatója lett, ahol 1891-ben nyert gazdatiszti oklevelet. Még ugyanazon év őszén mint gyakornok kezdte meg pályáját a lékai uradalomban, ahol 2 esztendőt töltött, amikor kinevezték intézőnek s ebben a minőségben 1900-ig ott müködött. Innen a gróf Károlyi-féle uradalomba került főtisztnek. Két év mulva mint bérlő átvette a zalamegyei Annamajorhoz tartozó birtokot, amelyen mintagazdaságot létesített. Pola (Zalamegyei) község 1926-ban bucsuzásra megválasztotta örökös diszpolgárának. 1926-ban került Jákra és azóta vezeti a jáki Stromszky-család birtokát. A családi birtok gazdálkodási rendszerét teljesen ujjá szervezte, modernizálta és a több termelést honositotta meg rajta.

A világháboru alatt mint gazdálkodó a katonai szolgálat alól fel volt mentve, de mint gazda annál nagyobb szolgálatot tett idehaza a forradalmi idők alatt is nagyarányu tevékenységet fejtett ki a harctérről hazajövő katonák és azok családtagjainak élelemmel való ellátása körül. Mint kiváló vasmegyei gazdát ismeri mindenki és mint ilyen tagja a Mezőgazdasági Szakegyesületeknek és Testületeknek.




ZECHMEISTER VIKTOR

esperes-plébános, Kemenesmihályfa


Zalamegyei Alsóhahót községben született 1869-ben. Középiskoláit a nagykanizsai piarista gimnáziumban végezte és 1888-ban tette le az érettségit. Theológiai tanulmányait Szombathelyen kezdte és fejezte be s ott is szentelték pappá 1892. évben.

Mint káplán Rohoncon, Körmenden, Sárváron, Alsólendván működött és 1896-ban Szombathelyen lett segédlelkész. Az 1908. évben mint plébános került Kemenesmihályfára s 1918-ban lett esperes, mely tisztséget 8 évig viselt.

Teljesen hivatásának élő lelkipásztor, aki hűséges vezetője a reá bizott lelkeknek és buzgó tagja az ifjúság mindennapi életébe bekapcsolódó intézménynek: a Levente Egyesületnek és az iskolánkivüli népművelési bizottságnak.